Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

41. A LONDONI MAGYAR IDEIGLENES ÜGYVIVŐ JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK London, 1936. február 10. 25/pol. főn. — 1936. Titkos Sürgönyileg már volt szerencsém jelenteni, hogy Starhemberg herceg még Londonban, a reá gyakorolt befolyások hatása alatt lemondott Steenockerzeel-i útjáról. A terv elejtésének előzményei, teljesen szavahihető forrásból szerzett értesülésem szerint, a következőképpen játszódtak le: Starhemberg herceg eredeti terve az volt, hogy londoni tartózkodása után Steenockerzeel-be utazik s onnan folytatja útját Párisba. Londonba érkezése után első látogatóinak egyike Titulescu volt, aki megkérdezte tőle, hogy tényleg készül-e Belgiumba. Starhemberg herceg igenlően válaszolt, de azt hangsúlyozta, hogy látogatásának nem az a célja, hogy a restaurációt előbbre vigye, hanem ellenkezőleg, hogy a királyi családot óvatosságra intse és kifejtse, hogy a jelen körülmények között a restauráció kilátástalan. Titulescu erre kijelentette, hogy őt személyileg a herceg kijelentései megnyugtatják, de kétségét fejezte ki afelett, hogy Kisentente kollegáit és elsősorban Pál herceget nem-e alarmirozná a legnagyobb mértékben a szóbanforgó utazás. Feltehető, hogy Titulescu első útja ezen beszélgetés után Pál herceghez, valamint a cseh és francia delegátusokhoz vezetett, akikkel közösen sikerült az angol kormánykörök előtt a belgiumi út esetleges következményeit a legsötétebb színekben lefesteni. Tény az, hogy másnap Sir Robert Vansittart magához hivatta báró Franckenstein osztrák követet, értésére adván, hogy sokkal tanácsosabbnak látszana, ha az alkancellár belgiumi látogatásáról lemondana. Franckenstein tovább adta Sir Robert Vansittart üzenetét a hercegnek, anélkül azonban, hogy sikerült volna őt tervétől eltéríteni. Másnap a francia nagykövetség első titkára megjelent az osztrák követségen, hogy megtudja, vajon szándékozik-e Starhemberg herceg Belgiumba menni, hozzáfűzvén, hogy ha Steenockerzeelből érkezne Párisba, ott nem lenne módja a francia kormány tagjaival találkozni és Flandin az osztrák követ diner-jéről is távolmaradna. Franckenstein követ ezután insistált, hogy maga a francia nagykövet tájékoztassa az alkancellárt ilyen értelemben, ami a temetést követő szombaton meg is történt, amidőn Corbin felkereste Starhemberget szállodájában. Ezután ejtette csak el Starhemberg véglegesen a Steenockerzeel-i út tervét és adjutánsát Windischgraetz herceget küldte Steenockerzeel-be a helyzetet teljesen feltáró levéllel. Hogy ez a levél a kívánt megnyugtató hatást nem érte el, bebizonyították a fejlemények. Starhemberg herceg bőbeszédűségével és úton-útfélen tett vigyázatlan kijelentéseivel a vele első ízben érintkezésbe került angol 107