Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963

1963. április 29. - 1. Tájékoztatás a terv-matematika szak ötéves tananyaga kidolgozásának állásáról. Előadó: Dr. László Imre - 2. Összefoglaló jelentés az 1962. évi tanulmányutakról. Előadó: Dr. Szabó Kálmán 1-19. p. - 3. Jelentés a Nyelvi Tanszék oktatási módszereinek felülvizsgálatáról. Előadó: Dr. Suara Róbert - 4. Javaslat a szabadságok kiadásának tervszerűbbé tételére és ennek fokozottabb ellenőrzésére. Előadó: Dr. Bora Gyula

Tapasztalatok szerint a magnetofon használata igen sokat

segit. . , ,

joooan

Az I« eves spanyol nyelvi csoport tagjai g&i beszélnek spanyolul, mint a II. éves orosz nyelvet tanulok. Ez a tanár módszerének és a lelkesebb hozzáállásnak is köszönhető,

A szakszöveg forditást illetően a jelenlegi IV. évfolyam nem ért el olyan eredményt, mint kellene, a közepes és elégséges hallgatók alig tudnak többet, mint a régi rendszer szerint a II. évesek tudtak volna. A IV. évfolyam nem vehető alapul, mert II. éves korukig passziv formában tanultak. A szakszöveg fordítási készség feltétlenül alacsonyabb színvonalú nyelvkészséget jelent, mint az aktiv beszélgetés vagy^ujságból való fordítás. A szakszövegforditás szótárral

II. év végéig elérhető teljesitmény. III-IV. évben a szókincs bővítésére és a beszédkészség fejlesztésére kell törekedni.

László Imre: Suara elvtársnak már említette, hogy alaposan átnézte a tanulmányi eredményeket. A nyelvtanulási eredmények nem tükrözik a hallgatók valóságos tudását. A leg ritkább eset az, hogyha valaki nyelvből elbukik, vagy nem Írják alá az indexét. A Nyelvi Tanszék munkatársai nem mérik ugyanazzal a mértékkel a jegyeket, mint a többi tanszéken. Éveken át a tanár ugyanazokat a hallgatókat oktatja, jó kapcsolat fejlődik-ki közöttük és a számonkérés nem olyan erőteljes, mint más tárgyaknál. Meg kellene fontolni, nem kellene-e az oktatási folyamattól elválasztani a vizsgáztatást és a vizsgán olyan módszereket alkalmazni, hogy megmutatkozzék a tényleges tudás.

Be r n á t h Tivadar: A Nyelvi Tanszéken tavaly szeptemberben indult meg az útkeresés, amit a korábbi vezető nem engedett meg. Egy év alatt még nem lehetett messzemenő eredményeket elérni. A jelentésből hiányzik, hogy a Nyelvi Tanszéken belül az uj módszernek milyen a visszhangja, hány tanár vesz reszt azok kialakításában, milyen az aktivitás. Tavaly még nem állt eh a dolog; túl jól, néhány fiatal oktató indította el ezt a munkát és ellenállással is találkozott idősebb, tapasztalat oktatók részéről. Ez az ellenállás valószinüleg nem törli meg teljes egészében. Volt néhány középszintű oktató, aki teljesen passzíven viselkedett, a régi módszereket tartotta helyeseknek.

Egyetért azzal, amit Suara elvtárs mondott, hogy a spanyol nyelvnél elért jó eredmény a tanár módszerének köszönhető.

A tapasztalatok"szerint a heti 2 órás oktatási forma nem jó. Meg kellene nézni, nem lehetne-e bevezetni, hogy 4 órába tömöritve oktassák a nyelvet.

László elvtárs által emlitett probléma vitatható. Hogy kevés a bukás, az a nyelvoktatás specialitása. Az oktató minden héten elég sokat találkozik a hallgatókkal. Mindenkorán számonkér és véleménye szerint gyatrák a pedagógiám módszerei annak az oktatónak, aki kénytelen sokac oumcatm. meg mell

1