Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1961-1962
1962. január 26. - 1. Jelentés a tananyagok csökkentéséről, illetve korszerűsítéséről /Az Ipari Kar és az Általános Kar írásos anyaga mellékelve / - 2. Beszámoló a KISZ kultúrmunkájával kapcsolatos pénzgazdálkodásról. Előadó: Rencz István - 3. Javaslat hallgatók külföldi szakmai gyakorlatcseréjére - 4. Az utolsó éves hallgatók elhelyezkedési tervei. Előadók: a dékánhelyettesek 1-34. p.
h-4- ____/ $e ^ -/ /iro í[A& A , Avnéóyucí Lat Elnök megjegyzi, hogy a Matematikai Tanszéknek olyan anyagot kell tanítania, amelyet alkalmazni lehet a közgazdaságtanban, a biológiában, a műszaki tudományokban egyaránt, csak éppen közgazdasági példákkal kell ezt az anyagot illusztrálnia, j*r. »e^tanitanilr a hallgatókat, hogy mire használhatják fel mindazt, amit a lineáris algebrában, a valószinüségszámitásban, az analízisben tanultak, i periig a.-kűlüuüjuuur/ szervezéséjrlloti , annak feladatkörét egy külső szakértők bevonásával megtartandó r ‘‘Kqszélésen fogják megvitatni. megbe-B e d ő Gyula hangoztatja: általában egy hosszabb időre szóló, átgondolt terv szerint folyik a korszerüsitési a tanszékeken, több tárgy eaetébpn azonban csak toldozásról-follózásról van szó. Ilyen esetekben helyes lenne többoldalú tárgyalásokon tisztázni a problémákat-, ennék aláiDján tervet készíteni arról, hogy mit kell tenniök a tanszékeknek a tananyag korszerűsítése érdekében és ehhez mennyi időre van szükségük. Rámutat: a tananyagok korszerűsítésének előfeltételéül nem lehetkitűzni azt, hogy előzetesen ismerni kell, milyen órakeret áll egy-egy tárgy oktatásához rendelkezésre. Hogy erre nincs szükség, arra példa a Gazdaságtörténeti Tanszék. Vita folyik arról, hogy hány féléven át oktassák a gazdaságtörténetét, de a Tanszék ettő 1 függetlenül már korábban tisztázta, hogy milyen anyagrészeket hogyan akar korszerűsíteni. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg, hogy bár a Számviteli Tanszék minden jelentésében arról beszél, hogy korszerűsíteni akar, de sohasem jelöli meg, hogy mit és hogyan akar korszerűsíteni. Viszont az Ipargazdaságtan Tanszék helyesen jár el, amikor tervet készít és megmondja, hogy a tananyagnak milyen fejeát. Ugyanez a törekvés nem figyelhető me*g a Pénzzetét mikor *irj ák ügyi Tanszéknél. so lj a néhány évfolyam és szak esetében meg kellene vizsgálni, Java hogy egy hallgatónak egy napra hány oldalt kell megtanulnia, Szabó Kálmán véleménye szerint el kellene vége ni an egyes .tárgyak tematikájának kidolgozását és szakbizottságban történő megtárgyalását. Ezt a feladatot tulajdonképpen az egyetemi reform is előirja. Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy mi tartozik egyegy tananyagba, milyen témái vannak egy-egy tananyagnak és ennek megállapitása után kell majd dönteni arról, hogy oktatásukhoz milyen órakeret szükséges. Még formabontáshoz is lehetne folyamodni' abban az esetben, ha valamely tantárgyból az derülne ki, hogy félévnél tovább, de egy évnél rovidebb ideig kellene tanitani. Hangsúlyozza, hogy a minőség kérdésével szorosan összefügg a korszerüsitési munkálatok ellenőrzése. Javasolja^ hogy László JCmre elvtárs próbáljonkialakitani valamilyen ellenőrzési rendszert, Példának ismerteti saját elgondolását: a tananyag ellenőrzési munkálatai során ellentétes jellegű tanszékeket kellene osszepárositani így pl. a Statisztikai Tanszék tananyagainak korszerüsitéséért necsak a statisztikai Tanszék és külső szakemberek legyenek felelősek, hanem a Filozófia Tanszék is. 5-A. mennyiségi kérdésekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy véleménye szerint a leioó tárgyaknál egy 2 órás előadásra 18-26 oldal anyafe-C
