Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági kar tanácsülései, 1932-1933

1932.12.20. 6. rendes ülés

sértjük örök pihenőhelyére Traut maim Henriket, a mi nagyfa-becsült kivaló Kollegánkat, a mi bensőn szeretett atyai jóságu

Barátunkat. Változtattak tanúi lenni,hogy ama komor végtisztesség során a szónokok mind- megannyija a Megboldogulti:szellemi és jollemi arculatának plasticus kialakításán fáradozott. Ezenközben, bárha a pré- tori szókincs soktagozatu változata érvényesült, előttünk, úgy vélem,csakis egy Valaki, Trautmann Henrik igazi és hamisitat lan képe lebegett. Azé a férfié, akinek nemes lelke e " csúf csöppnyi rögöt, szíveink gőgjét'* immáron végképen elhagyván, elröppent közülünk azon a titokzatos pályán, amelynek végállomásán az Universum Örök kormányzójának ragyogó zsámolya ott várja Ö,, az újabb beosztást az öröklét mysteriumában. Ez a mi hitünk, ez a mi szorongó bizonytalanságunk, ez a mi együgyü és gyarló elképzelésünk- je ne crains pás la mer’;, mais la yoie,qu;y condicit,mondá egy ik kitünő fráncia államböloselc; szóval nem a hatása félelmetes, hanem az ut és mód, amely ahhoz el vezérelHa valaha, úgy Traut mann collegünk tragikus elmúlása esetében időszerű e mély

perspiouitásu szavakét tudatossá emelnünk. Traut mann Henrik zárt, egész és befejezett egyéniség volt. A septuagenarius korhatárt

megillető.higgadt bölcsesség sok mindent áttekintő tökéletességével. Erről a keveseknek osztályrészül jutó aeropagosról