Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági kar tanácsülései, 1929-1930

1929.09.26. 2. rendes ülés

2.

Ugyanilyen az épület, illetve a helyszűkének kérdése. A Műegyetem világos kijelentése szerint nincs kilátás, hogy helyiségeket engedjenek át. A tudományos munkának Karunkon mind intensivebb kiépitése ennek a kérdésnek megoldását is égetővé teszi úgy, mint a tangazdaságét, akár önállóak maradunk, akár fusionálunk.

Látszólag kevésbbé függ össze a fusio kérdésével a tudományos segédszemélyzetnek kérdése, amely a legégetőbb talán mind közt, mert a tudományos segédszemélyzet száma is messze a minimum alatt van, helyzete pedig egyenesen nyomorúságos. A legtöbb ember bizonytalanul lóg a levegőben. Ezt megoldani imminens lelkiismereti kérdés.

A szolgák helyzete többé-kevésbbé ugyanilyen. Az ő számukat és anyagi viszonyaikat is rendeznünk kell.

A Véleményező Bizottságot dékánná választásomról értesítettem és a legtöbb úrtól már is kaptam igen meleg hangú választ. Szándékom a Véleményező Bizottság munkásságát ismét intensivebbé tenni és azokat az urakat, akik határozottan érdeklődnek és — mint személyes beszélgetésekben volt alkalmam meggyőződni — nagy elismeréssel vannak egyetemünk munkássága iránt, erősebben szeretném magunkhoz kapcsolni.

Ifjúságunk körében mozgalom indult meg arra, hogy a Kar ifjúsága egy saját nagy egyesületben, vagy a külömböző egyesületek egy ilyen szövetségben tömörüljenek. Én egy ilyen, a műegyetemi Hungáriához — amelyet a legkiválóbb ifjúsági egyesületnek ismertem meg — hasonló közgazdaságtudományi ifjúsági egyesület, illetve bajtársi szövetség létesülését nagy örömmel üdvözölném. Ez a Kar ifjúságát másoktól függetlenebbé tenné és a Kar professoraihoz és az Alma Materhez jobban kapcsolná.

Ezek a legfőbb kérdések, amelyekre helyesnek tartottam rámutatni. Nem akarok részletes programmot adni, mert mindnyájan ismerjük a Kar szükségleteit, bajait, nehézségeit. Csak azt mondhatom, hogy mint

9-