Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági kar tanácsülései, 1928-1929

1928.10.08. ünnepélyes tanévnyitó ülés

~2'

ről különben nem régen egy szellemes francia azt mondta, nogy talajdonképen " a tudomány alkalmazása"-nak kell nevezni, hz az éleseiméjü helyreigazítás véletlenül kitünően rávilágít a mi egyetemünk kiképzési rendszerére. Karónk rendeltetése ugyanis kétségtelenül gyakorlati pályákra nevelni szakembereket, azonban hangsúlyozni kivánom, hogy e célt csak úgy érhetjük el, ha fiatalságunknak a gyakorlati kiképzésen kivül nagyon alapos elméleti képzést is nyújtunk.

Távol áll tőlem, üogy a gyakorlati ismeretek és a begyakorlottság jelentőséget kicsinyelném; e nélkül fiatalságunk az elet versenyében természetesen nem boldogulhat, appen ezért egyetemünk tanmenete bőséges alkalmat nyújt arra, hogy a tőlünk kikerülő fiatal szakemberek pályájuk gyakorlati követelményeit mindenképen kielégítsék. Azonban a gyakorlati kiképzés nem tenghet túl annyira, hogy az elméleti képzést háttérbe szorítsa.

ngeszen bizonyos ugyanis, nogy az a szakember, akinek - bárha beható,de - túlnyomóan gyakorlati ismeretei vannak ,az emberi agy határolt felvevő tehetségénél fogva a gyakorlatban előfordulható eseteknek aránylag csak nagyon kis számát fogja ismerhetni, ^-nnen van, hogy , ha azután változott viszonyok közé kerül, vagy valamely ritkábban előforduló, vagy bonyolultabb eset kerül útjába, amely nem illik elsajátított sablonjai közé, tanácstalanul áll vele szemben. Ilyen ember természetesen szakmáját nem fejlesztheti és ebben csak a mesterember szerepét töltheti be.

ül mellett az elegendő elméleti képzettség hiányánál fogva akárhányszor nem érti meg és igy nem is.,értékelj, az elmélet nyomán fakadó gyakorlati vívmányokat s ezzel az e vivmá-