Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági kar tanácsülései, 1922-1923
1923.04.27. 12. rendes ülés
bél az állam és a magántanárok részére legfeljebb összesen 30 fo- °t - Karunk önállóan és sz; badon rendelkezhetik. Csakis így lehetséges egy részről r.z, hogy Karunk a osztalék mérvének megállapításánál figyelembe vehesse az egyes tanárok elfoglaltságának külömbözőségét, másrészről hogy mer-hivott előadóinknak tiszteletdiját olyan-mértékben kiegészíthessük, ami az általuk végzett odaadó és értékes közreműködéssel legalább megközelítőleg arányban áll. Kern hagyhatunk említés nélkül egy másik igen íbn- tos kérdést, a tudományos pótlók kérdését sem. A magyar tudományos élet jelenleg a múltból és a jövő reményéből táplálkozik. A tudományos segédeszközök /ikönyvek, műszerek stb.:/ előteremtése és a nemzetközi érintkezés fölvétele ./:külföldi tanulmányutak, kongresszusokon való részvétel stb.:/ a jelenle 5 jövedelem mellett elérhetetlen délibábok. Holott ezek nélkül a tudományos nly.ó fenntartása, a magyar tudomány továbbfejlesztése sizifusi erőlködése. A tudományos pótlék fizetése esetében az állam méltán elvárhatná minden professortcl, hogy az utóbbi évek tudo'-ányac mulasztásait minél hamarább helyrehozva, valósággá érlelje azt a kilturfölényt. amelynek fenntartásába és ápolásába akaszthatja le gblzt03abban jobb és szebb jövőbe vetett hitünk horgonyát, fí tudományos pótlék előteremtésének két módozatát is javaslatba hozhatjuk . 1.Engedjen át az állam a váltságföldek ama részéből - amelyek a birtokreform céljaira nem, vagy nem égetően szükségesek - a Kar tulajdonába egy akkora területet, amelynek megfelel* bérbeadása olyan ingadozásnak ki nem tett jövedelmet biztosit a Karnak, amelj nek segítségével a professorck a tudományos segédeszközökhöz és a n<mzetkozi érintkezéshez hozzájuthatnak• Z. 'Vessen ki az állam a fényűzés! adó járulékaként tudományos pót- adtt és ennek jövedelme osztassák fel az egyes egyetemek között a szükségleteiknek megfelel' arányban. Ami most már a tandíj és. vizsgadíj emelését illeti - e tekintetben csakis azt a megoldást tartjuk helyesnek, amely