Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - Általános Közgazdasági Kar - tanácsülések, 1962-1963
1963. június 24.
baj van. Az első javaslata az lenne, hogy jöjjön létre valamilyen bizottság, amely a várható perspektívát megnézni, mire lesz szükség, mert ez nagy támpontot jelentene abban, hogy milyen létszámot és milyen jellegű képzést kívánnak, üaélkül nem lehet meghatározni sem az egyetem jellegét, sem az oktatás formáját. Az esti és levelező oktatásnál valóban szakítani kellene a kisebb követelmények kérésével, ördemes lenne ezen a téren valamit tenni. A magas színvonalú kutatási tevékenység vissza fog esti a jövőben, mert most is több hallgató jön mint tavaly volt, következésképpen szűkül a kutatási munka alapja az oktatási terhelés növekedésével, amely a tananyagok korszerűsítését tükrözi. Ha itt nem történnek érdemi intézkedések visszaeséssel kell számolni, El kellene érni, hogy az itteni dolgozók ne különböző helyeken dolgozzanak, hanem az oktatói munkába tudjanak teljesen elmélyülni. Amig ezeket a kérdéseket nem tisztázzuk, nem lehet jólátgondolt fejlesztési tervet kidolgozni.- 5 Go ndi_József. Á ltalánosságban megjegyezné, hogy talán szorosabb kapcsolatot kellett volna teremteni a reform-munkák első része és a később felvetett kérdések között. Ezek részben szükségszerű kérdések, amelyek között van bizonyos kapcsolat. Két dolog tűnik fel* Az egyik az, hogy nagy mennyiségi szemlélettel lehet találkozni. A reform-munkánk tekintetében is a mennyiségi problémák állnak fenn. Ezekre mindre úgy kerül sor, hogy a legalapvetőbb problémák nem tisztázottak. Ez érvényes a reformra, a felső fokú technikumokra egyaránt. Nem az egyetemre és a Karra tartoznak elsősorban azzal kapcsolatos döntések, hogy hány embert vegyünk fel lótszámproblómák, az egyetemi képzés jellegét azt hiszi minisztériumi szinten kellene meghatározni. Ugyanez vonatkozik a reform irányára és jellegére is. Általános jellegű szempontok ugyan voltak, de már az értelmezés is többoldalú volt. Ebből egy olyan dolog következett? ami itt most kijön. Egyetért azzal, hogy a reform-munka terén komoly kérdéseket oldottunk meg, de az eredményeket ez még csökkenti, amikor az 5 éves képzés jelentkezett. Most miután visszacsökken a ksac szorgalmi idő, felmerül a Minőségi kérdések előtérbe állítása. Abba az irányba kellene menni, hogy a tananyagok és az óraszámok mennyisége között arányosság van. Ha az órák számát csökkentik, akkor a tananyagot is csökkenteni kell. Ebbe pz irányba kell menni, ho yr amelyekből már Ibott anyagok vannak, azoknak helyes az óraszámait csökkenteni, de ez ne a tananyagok csökkentésével, hanem ellenkezőleg, növekedésével járjon együtt. Ez a hallgatók lógásával fog együtt járni, ha a tananyagot is csökkentjük. A Bölcsész varon, ahol ö végzett, az óraszámoknál nagyobb arány volt az elolvasandó anyaggal szemben. A hallgatók nyelv anulása és a metematika tanulás az össztanulási idő nagy részét veszi el. Keresni kell itt a megoldást. A középiskolákba nagyobb mértékű nyelvtanulást kellene alkalmazni, hogy az egyetemre a hallgatók olyan felkészültséggel jöjjenek, hogy az I. II. évben le lehessen zárni a nyelvtanulást. Sok időt vesz ez el a szakmai tartalmi idő tői. ízt határozatilag vagy javaslatilag ki kellene mondani. A spec, szakokon kívül a nyelvet el kell törölni, már nyelvtudással jöjjenek. Rengeteg időt vesz ez el munkájukból. Ezek óraszámát csökkenteni kell azzal, hogy nagyobb követelményeket kell állítani már a felvételi vizsgán. A nappali és esti képzés problémája. Az esti hallgatónak könyebb volt bekerülni az egyetemre mint a nappalinak. Ez most ettől az évtől kezdve
