Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - igazgató tanácsi ülések, 1956-1957
1957. február 22.
J <8 «y y z ő k ö n y v a Marac károly közgazdasfetudományí Egyetem Igazgatótanácsónak 1957* február 22-én tartott üléséről* kz Igazgatótanács az «gyetanai reformtarv«sett tárgyalja. László Imre rektorba lyattess ám egyetemi reformra vonatkoz lag két variáció van, amelyek néhány alap- gondolatukban közel állnak egymáshoz* Mindenek előtt az alapvető kérdésekben kell hegállapodnunk, hogy & részleteket ki lakes..#n dolgozol, Ezt követben összeállitsnáak 35« .gy bizottságot, amely .c*k mm lenne a feladata, hogy a* Egyetemi Tanács ele terjessze az Egyetem reforiafára vonatkozó javaslatát* főbb oldalról olyan kívánság is elhangzott, hogy miéi tt a javaslat az Egyetemi Tanács elé kerül, helyes lenne tanszéki értekezleteken is megvitatni és a tanszékvezetők képviselnék a tanszéki del o; ók álláspontját f fanács ülésén* Ilyen módon kibővített tanácsülést kellene tartani, amelyen mince; túszé kvezető részt venne* Ebben, az esetben joem lenne szükség .a-r&, hogy külön kari üléseken is megvitassuk a javaslatot. 194ö-ban a közgazdasági Egyetemen igen radik lis reformot hajtottak végre, lényegében megter «sütették az uj f.;rxista közgazdasági egyetem alapját* 19^8-tól kezdve, Ahogyan az élet'a közgazdászképzés különböző szükségleteit felvetette, több-kevesebb sikerrel keresztül vitték & követelményeket az oktatásban* Ennek megfelelően évről-évre változtak ft tantéré.ak, újakat iktattak be, összevontak és változott a vizsgarend is* Ez a javítgat ági munka körülbelül 195V5 5-ig tartott* Ekkor több bizottság kb egy éven keresztül foglalkozott az Egyetem uj profiljának kialakításává1. Ennek a munkának az eredménye, hogy az Egyetemen jelenleg három -kar van e. jelenlegi szakokkal* Amikor az egyetemi reform kérdéséhez hozzányúlunk, kétségtelenül számolnunk «11 a továbbiakban ia i meglévő adottságokkal, ugyanekkor figyelembe kell vennünk a közgazdászképzéssel kapcsolatban felvetődött uj körülményeket is. A jelen pillanatban a legnehezebb probléma*, nem a különböző szervezeti nehézségekben rejlik, hanem abban, hogyan tudják a tanszékek a mostani követelményeknek, viszonyoknak megfelelően a kívánatos tudományos színvonalra emelni előadásaikat, másrészt pedig, hogyan tudnak tanszékeink szakítani ■mindazokkal a korábban kialakult oktatási módszerekkel, amelyet sommásan kötött oktatási módszernek nevezhetnénk* Ezzel nem azt karom mondani, hogy bizonyos helyes szervezeti nem se-s; it he t zon, hops’ a feladatok könyebb« n me gv.v lós ithatók legyenek* Javasolom, hogy7 azt a munkamódszert válasszuk, hogy
