Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1989-1990/2

1990. június 21. - 1. A felsőoktatás átalakulása - 2. Személyi ügyek - 3. Szóbeli tájékoztató az operatív tantervvel kapcsolatban - 4. Arany, gyémánt, vas és rubindiplomások. - 5. Egyebek

c 1 / A nemzetközi normáktól lényegében idegen és a tudományosság kritériumainak ellentmondó ágazati irányítási rendszer azonnal megszüntetendő. c2/ A MÉM-hez tartozó intézmények feltételek romlásától tartó képviselői részéről az ágazati irányítás fenntartását támogató vélemények fogalmazódtak meg. d l / Az akadémiai szféra kiemelt jelentőségének megfelelően célszerűnek látszik egy önálló felsőoktatási-tudományos minisztérium létrehozása, amely a b. pontban körülírt feladatokkal és jogosítványokkal bírna. d2/ Az akadémiai szféra autonómiáját, a társadalmi igények érvényesülését egyaránt biztosíthatná egy Felsőoktatási és Kutatási Tanács, ami a kormányzat, a különböző szakmai érdekképviseleti szervek, az MTA, a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek képviselőiből álló magas reputációjú testület, amelyet hatékony apparátus támogatna adminisztratív, az a/, pontban körülírt feladatai ellátásában. e/ Az intézményalapítás alanyi jog minden magánszemély és közösség számára, amennyiben eleget tesz a felsőoktatással szemben támasztott minőségtkövetelményeknek. Az oktatási egységek maguk döntenek fakultások, szakok szervezéséről, azok társulásáról, együttműködéséről, szétválásáról (kizárva abból az oktatási vagy kutatási monopólium lehetőségét). 2. A felsőoktatás autonómiája feltételezi az MTA külső és belső autonómiájának fennállását és az így lehetővé váló igen szoros együttműködést. a/ Az Akadémia, mint köztestület, a tudományos szellemiség és tudományszervezés egyik centruma és reprezentálója, de nincs igazgatási-adminisztratív jogköre. Benne a kutatás szabadsága a kutatói-intézeti önállóságon, a kutatók szabad önszerveződésén nyugszik. b/ A köztestületként működő Magyar Tudományos Akadémia lemondva igazgatási feladatairól és intézeteinek felügyeletéről az egész magyar tudományosságot és ennek a legnagyobb részét kitevő egyetemi szférát is képes lesz képviselni, a szellemi kiválóságra való törekvésében támogatni. c/ A felsőoktatást nyitottá kell tenni minden értékes szellemi kapacitás számára. A tanszabadság érvényesítése lehetővé teszi a friss oktatói erők bevonását. Az egyetemi habilitációs rendszer visszaállítása és ezzel a magántanári rendszer kiépülése biztosítja a "külső" tudományos érték megjelenését az egyetemen. d/ A tudományos fokozatadás joga a felsőoktatásé (a minősítési eljárásban részt vesznek az adott egyetemen habilitált, és az oktatásba bekapcsolódott intézeti kutatók). e/ A posztgraduális képzést csak olyan intézmény folytathasson, amely részt vesz a graduális képzésben is. 3. A felsőoktatási rendszer gerincét a nemzetközi normáknak megfelelő valódi egyetemek jelentik, amelyek meghatározó jellegét figyelembe véve kell a főiskolai rendszert átalakítani. Ebben vagy a német vagy az angolszász típusú fejlesztés Kínálkozik alternatívaként. Célszerűnek látszik mindkét változatot figyelembe venni, a különböző jellegű elvárásokhoz igazítani. a/ Az egyetemi jelleg alapkritériumai a következők: jelentős alapkutatási tevékenység, doktorandusz-képzés, a tudományos minősítés (Dr., Ph.D.) joga, széles tudományterületeket átfogó és együttműködő karok. Egyetemi oklevelet az egyetemi normáknak megfelelő működésű intézményekben végzett tanulmányok alapján lehet megszerezni. E tanulmányok kisebb része helyettesíthető egyes vizsgák elismerése révén más intézményekben teljesített tanulmányokkal. b/ Az ágazati irányítási rendszer megszüntetésével a sok esetben egyetemnek nevezett fakultások maguk dönthetik el, milyen szervezeti keretekben kívánnak működni (ez érvényes a teológiai és műveszeti képzésre is), c/ A jelenlegi főiskolai struktúra tarthatatlan: Ahol a tudományszak jellege lehetővé teszi, a tanszabadságon alapuló képzési struktúrával megvalósuló integrációs formákban részben vagy egészben azonos bázison