Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1989-1990/2

1990. június 21. - 1. A felsőoktatás átalakulása - 2. Személyi ügyek - 3. Szóbeli tájékoztató az operatív tantervvel kapcsolatban - 4. Arany, gyémánt, vas és rubindiplomások. - 5. Egyebek

,, . luauai, uu^y ici^uoKiaiaiunK a Kepzes ceija, tartalma és színvonala tekintetében kövesse a nemzetközi trendeket. Hazánk fejlődése szempontjából sorsdöntő, hogyan, válaszol felsőoktatásunk az Európai Közösség egységes piacát előkészítő, a munkaerő és szaktudás szabad áramlása feltételeit megteremteni hivatott, a képzés eredményességét növelő nemzetköziesítési folyamatokra (ERASMUS, COMETT programok, oktatok, hallgatók mobilitása, diploma, részképzés elismerése, közös tantervfejlesztés, külföldi szakmai gyakorlatok, folyamatos továbbképzés nemzetközi keretek között, stb.). E folyamatok középtávon a képzettek egy új minőségének megjelenését, hosszú távon pedig egy összefüggő európai felsőoktatási rendszer kialakulását eredményezik. A felsőoktatás kialakítandó új hazai rendszerének alapját csak a színvonalas egyetemek alkothatják, amelyek prioritásainak, struktúrájának és működési módjának meghatározásánál nem a felsőoktatás többi elemének jellemzőit, az egyetemi szférával való kapcsolatait, hanem egyetemeink és a fejlett ipari országok egyetemei közötti megfelelést, a kooperáció szükségességét kell alapvető szempontnak tekinteni. E megfontolásból kiindulva először az egyetemek feladataival, struktúrájával és működésével kapcsolatos elgondolások fogalmazandók meg és csak ezt követően célszerű az egyetemi szféra által ellátatlan feladatokat gondozó intézményrendszer jellemzőit körvonalazni. Másrészt gondoskodni kell a közoktatás és felsőoktatás átalakulására vonatkozó elgondolások szükséges mértékű összhangjáról. A felsőoktatás és a kutatás nemzetközi rendszerébe való bekapcsolódásunkra csak akkor van remény, ha prioritásaink, működési módunk nem tér el azon országok egyetemeiétői, amelyekkel versenyezni és minél szélesebb területeken együttműködni kívánunk. A radikális struktúraváltási javaslat nem egy fejlődő ország felzárkózási vágyainak kifejeződése, hanem egy egykor kifejezetten európai színvonalon álló felsőoktatás korábbi radikális struktúraváltásából adódó káros következmények felszámolására tett indítvány. A javasolt változások nemcsak a fejlett európai országok felsőoktatásához való (vissza)kapcsolódásunkhoz szükségesek, de a zsákutcából alapvető struktúraváltással . kikerülni kívánó társadalmunkkal való "együttmozgás" feltételei is. A felsőoktatási átalakulás tehát nem új utak keresése, hanem az értelmiség-képzés, az egyetemek méltó társadalmi szerepének helyreállítása és annak a hagyományos és a fejlett világban általánosan elfogadott elvnek az érvényesítése, hogy az egyetemek a tudomány, a kutatás logikája szerint szerveződnek, működnek. II. TÉZISEK A FELSŐOKTATÁS ÁTALAKULÁSÁRÓL Az átalakulás keretében az alább felsorolt elvek, struktúrális jellemzők és működési módok fokozatos érvényesítésére, bevezetésére van szükség a működőképesség fenntartása mellett. a.) Az egyetemek a széles spektrumban végzett alap (a tudomány fejlődését szolgáló) kutatások bázisai, a hallgatók képzésében a tudományos megismerés módszereinek alkalmazása, a tudomány művelése minden képzési szinten alapvető szerepet játszik. A hallgatókat nem ''oktatni" kell, az egyetemek célja nem a gazdaság igényeit ellátó "szakemberképzés", hanem a hallgatók az oktatók irányításával tanulmányokat folytatnak, alkalmassá válva ezáltal a társadalomban felmerülő, szakismeretet és értelmiségi intellektust igénylő feladatok ellátására. Ez nem a képzési célok, hanem azok megvalósítási módjának változását jelenti: a szakismeretekkel is rendelkező tanárok, mérnökök, orvosok kibocsátása továbbra is az egyetemek feladata. b.) Az egyetemektől elválaszthatatlan, legmagasabb szintű oktatási feladat (és az egyetemi átalakulás végrehajtásának fontos észköze) a doktoranduszok képzése, azaz fiatal diplomások meghatározott idejű foglalkoztatása, képzése tudományos fokozat 4