Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1989-1990/2
1990. április 26. - 1. A reform értékelése - 2. Operatív tanterv - 3. Felvételi ügyek - 4. Személyi ügyek - 5. Egyebek
10. Túlnyomórészt a reális elvárások hiányából táplálkozik az a kétségkívül létező és jelenlevő hangulat is, amely tanáraink és diákjaink egy kisebb részére rányomja bélyegét. Sokan érzik úgy közülük, hogy nincsene k (kellően) kompenzálv a az elvárt és az esetek többségében valóban nyújtott többletteljesítményekért. A tanárok az erkölcsi és anyagi elismerés szintjét, a diákok az oktatás és a tananyagok színvonalát tartják a követelményekhez képest alacsonynak, s mindkét csoport kevesli a tudásszintben mutatkozó eredményeket.az .erőfeszítésekhez képest. A kompenzációt illetően az egyetem vezetése úgy érzi, hogy a múlthoz és más egyetemekhez képest sokkal többet tett annak érdekében, hogy külföldi tanulmányutakkal, ösztöndíjakkal, prémiumokkal ösztönözze és elismerje a többletteljesítményeket. Az egyetem vezetése eddig is és a jövőben is aktívan kezdeményezte a felsőoktatás égető problémáinak központi rendezését, sajnos eddig nem sok eredménnyel. A kritikák másik csoportját illetően úgy véljük, hogy nem vonhatók kétségbe a tananyagfejlesztés eredményei sem, jóllehet itt még bőven lesz tennivalónk az elkövetkező években. • 11. Összefoglalv a az előbbieket az egyetem vezetése úgy látja, hogy a képzési reformmal célul kitűzött radikális megújulással kapcsolatos feladatok újszerűsége és roppant nehézsége az ismert és fent részben érintett személyi, tárgyi és társadalmi feltételek között szükségszerűen vezet átmeneti feszültségekhez. Ezeket ezért nem szabad túldramatizálni, s válságtünetekként kezelni. A megkezdett változások ugyanis - még ha tantárgyakként és tanszékkeként egyenlőtlenül is és még ha a változások üteme és az elért eredmények sok kívánnivalót hagynak is maguk után - alapvetően a reform meghirdetett alapelvei irányába hatnak. Ezért szeretnénk elkerülni a kapkodást, egy újabb elképzelésen nyugvó jelentős mértékű változtatást, mert ez csak a reform végső célkitűzéseinek elérését veszélyeztetné. Budapest, 1990. április 17.
