Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1989-1990/1
1990. január 25. - 1. Az 1990. évi költségvetés - 2. A rehabilitációs bizottság jelentése - 3. Egyebek
1945-1955 közötti változások Az új egyetem kezdetben viszonylag kis oktatói létszámot foglalkoztatott. A szemináriumok, illetve gyakorlatok jelentős részét óraadóként, vagy demonstrátorként "felsőbb" évfolyamos hallgatók vezették. Az oktatói kart folyamatosan az egyetem túlnyomó többségükben jobb képességű növen-déke-iből-—t<ötték fel-, igy-i-gen-fiatal volt—az összetétele. Kialakultak nagy létszámú tanszékek, ahol a legidősebb oktatók is éppen csak betöltötték a 30. életévüket. Korábban más területen dolgozók is kaptak oktatói megbizást, köztük az egyes szakterületek ismert képviselői, de nem volt kivétel az sem, hogy oktató végzettség nélkül kapott adjunktusi, docensi kinevezést, tanszékvezetői, illetve dékáni megbizást. Ezek viszonylag csendes évei voltak az egyetem történetének. Az 1954. évi racionalizálástól eltekintve ritkán fordult elő oktatói lebocsátás, s nem volt kivánatos a hallgatói "lemorzsolódási" százalék növelése sem. Az oktatás megszervezése (új tananyagok kidolgozása) komoly feladatot jelentett az egyes tanszékeknek, oktatóknak, igy az egyetem állami és politikai vezetésének alapvető érdeke volt a nyugodt munkakörülmények biztositása. Hosszabb távon vitatható az ilyen általánositások helyessége. A személyi kérdésekben e korszakban és a későbbeikben hozott politikai indittatásu döntések azonban általában nem egy vezető, vagy vezetői kollektiva önkényeskedésének voltak a „következményei, de gyakoriságuk vagy a következmények súlyossága a mindenkori párt- és állami vezetéstől is függött.