Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. március 30. - 1. Az esti-levelező oktatás tapasztalatai - 2. Közművelődési Bizottság beszámolója - 3. Az öntevékeny hallgatói tudományos munka értékelése /HTT jelentése/
Hogyan írjunk TDK-do Igozatot ? ^X. A jó TDK-doIgozat valamely kutatási folyamat egészének vagy egy részének lezárásából születik meg. Új fejlemények, új információk és új gondolatok mindig adódhatnak, ezért a dolgozat megírása mindig arra kényszeríti a szerzőt, hogy adott ponton lezárja az anyaggyűjtést , és a későbbiekben már a kész művet egészítse ki szóban vagy írásban. A kutatási folyamat első lépése a téma és azon belül a megoldandó feladat kiválasztása. Már ebben a szakaszban célszerű a témában jártas szakemberek (ezek lehetnek TDK-írásban vagy témában jártas diáktársak is) megkeresése. Tanácsuk különösen a probléma megfogalmazásában nélkülözhetetlen. Az előzetes konzultáció nélkül kiválasztott témák általános jellegzetessége, hogy túl szélesek, ós a kezdő kutató elvész bennük. Nagyon sok további probléma okozója az, ha valaki nem választ ki az adott témán belül egy megoldandó kérdést, és az így keletkező enciklopédikus erőfeszítés kifolyik a kezéből. A kutatás akkor lesz eredményes, ha már a kezdetekor egy-két mondatban össze tudjuk foglalni a megoldandó problémát, és esetleg egy-két rövid hipotézist is meg tudunk fogalmazni a várható eredményekről., Az első lépcső legfontosabb j ellegzetessége az önkorlátozás legyen: ne az egész világot akarjuk egyszerre megváltani, hanem annak csak egy jól körülhatárolt részét. Ha megvan a téma és a megoldandó probléma, nekilátunk a kutatásnak, Ennek három fő formája ismeretes: l. konzultáció a téma ismerőivel} 2. gyakorlati felmérés (ha lehetséges) az adott kérdésrőli 3. könyvtári irodalomkeresés. Mindhárom forma művelése közben sokat segíthet egy jó konzulens. A szerző a témában való búvárkodás közben egymásnak élesen ellentmondó adatokat és véleményeket találhat, és el kell döntenie, mivel ért egyet, mivel nem (az is lehet, hogy valamely irodalom elavult), mit fogad el, és mit nem. Ha nem is akarjuk a konzulens véleményét mindenben elfogadni, sok . segítséget kaphatunk tőle a lényeges és lényegtelen elkülönítésében és az egyes irányzatok közötti belső összefüggések feltárásában. Nagyon fontos ugyanis, hogy témánkról, és főleg a vizsgált problémáról konzisztens véleményünk alakuljon ki. Hiába szimpatikus egyszerre két részmegoldás, ha azok egymásnak ellentmondanak: ilyenkor választásra kényszerülünk, melyiket tartjuk mec és melyiket vetjük el. A kutatás technikáját is elleshetjük egy jó konzulenstől. Kutatás közben először is el kell döntenünk, hogy a liozzánk eljutott információ fontos-e, mert ha igen, rögzíteni kell. Később fölöslegesnek bizonyuló információ óhatatlanul kerül az adataink közé, de ennek aránya kellő rutinnal csökkenthető. A fontos információkat a későbbi könnyebb kezelhetőség érdekében érdemes mind külön cédulákra írni és témák szerint csoportosítani. Ha irodalmat keresünk, rögzítsük feltételnül azok fő adatait egy külön irodalomkatalógusban, és a cédulán már csak az adott irodalom egyértelmű kódja és a pontos oldalszám szerepeljen. A kutatás során nemcsak a koncepciónk körvonalazódik, hanem esetleg módosul az eredeti problémafelvetésünk (ez általában nem okoz gondot, hacsak információhiány miatt lehetetlenné nem válik a továbblépés), és körvonalazódik tanulmányunk vázlata. A vázlatot érdemes menet közben akár két-három alkalomnal újraírni, hoay az a megírás idejére teljesen megállapodott legyen. ^ Végül eljön az az időpont, amikor úgy döntünk, hogy nem gyűjtünk tovább, jöjjön a dolgozat megírása. Most vesszük majd nagy hasznát a vázlatnak, a céduláknak és az irodalomkatalógusnak. A bevezetőben röviden ismertetjük megoldandó problémánkat, a kivá- 1 Lasztás indoklását és esetleaes hipotéziseinket. (A bevezetőben liixft megköszönni mindenkinek az esetleges segítségét is.) Azután vázlatpontról vázlatpontra haladva ismertessük téziseinket. A lélando zzunk el, bármi íven csábító lényegtelen adalék-