Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1984-1985

1984. november 26. - 1. Az oktatási törvény tervezetének vitája

M -5publikációit, felfigyelhet rá, hogy tervezés-ellenes hangjuk van. Ezt ismerve megdöbbentő, hogy a tervezet 26-27. §-ához fűzött végrehajtási utasitás ki akarja mondani, hogy a művelődési miniszter, az OT elnöke és az illetékes miniszter meghatározzák a felvételi létszámokat. Ez soha nem volt, a direkt tervutasitás korszakában sem, mert sem szükség, sem lehetőség nem volt rá. Ez is felveti a kérdést, hogy tudják-e a tervezet készitői, hogy mit akarnak. Nincs szükség minden keretszám központi meghatározására, inkább lázitásra van szükség. 3o éve indult meg a harc az Oktatási Minisztérium és a szaktárcák között, hogy ki uralja az oktatást. Az Oktatási Minisztérium igyekezett elvenni a szaktárcáktól az oktatást, ez a harc sikeres volt, majd majdnem az egész szakoktatásnak a Művelődési Minisztérium a gazdája. Ugyanakkor a tervezet kimondja, hogy a teljes szakképzés a szakminiszter feladata. Szabó Kálmán: Korábban ugy gondolta, hogyha egyedül szavaz a tervezet ellen, akkor is ezt fogja tenni. Önmagában a felsőoktatás miatt nem biztos, hogy le kell venni napirendről, hanem esetleg át kell dolgozni. Berend elvtárs álláspontjával egyetért. Akik korábban azt mondták, hogy az egyetemet csak kivülről lehet megváltoztatni, most láthatják az eredményt. A centralizációs folyamat alulról jött, néha azon testületek részéről, amelyek birálják a tervezetet. Jó lenne egy oktatási törvény, bár esetleg ketté kellene választani közoktatási és felsőoktatási-tudományos kutatási törvényre. A tudományos munka körülményei, feltételei nem szerepelnek kellő mértékben, korszerű felsőoktatást pedig enélkül nem lehet elképzelni. Az egyetemek, tudományos kutató intézetek összekapcsolása egyelőre nem megy. Az Akadémia közgyűlése nem számol be az egyetemi kutatások eredményeiről, nem gazdája az egyetemi kutatásoknak. Politikaileg nehéz helyzetnek tartja, hogy most centralizáljunk. Az értelmiség érintett rétege a reáljövedelem szempontjából elhanyagolt. Ilyen körülmények között még nagyobb önállóságot sem adni, illetve meghagyni a meglévőt, nem fogadható el. Korábban a rektorhelyetteseket, dékánhelyetteseket az Egyetem választotta, és a tanszékvezetőket is az Egyetemi Tanács választotta. Véleménye szerint nem jelent nagyobb megbecsülést, ha az egyetemi tanárokat felsőbb szinten nevezik ki. • A Minisztérium, a kormányzat nagyon fontos tényező, de egy tanársegéd az Egyetemen 25-3o hallgató jövőjéért felel, az ő munkájának eredménye, lelkesedése nem a Minisztériumtól függ. A Minisztériumnak a folytonosságot kell képviselni, ennek egyik formája atörvény, de a döntéseket állandóan változtatják. Nem látni, mi indokolja például a kinevezési rendszer megváltoztatását. A gazdasági önállóság megerősítése is rendkivül fontos lenne. Az Egyetem épülete sem robbant volna le, ha az Egyetemnek rendelkezésére állt volna a megfelelő összeg, mert akkor a vezető