Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984
1984. május 28. - 1. A katonai-gazdasági ismeretek oktatásának bevezetése - 2. Az Egyetem új doktori szabályzata - 3. A mérnök-közgazdász tagozat tantervének korszerűsítése - 4. A közlekedés-szállítás kieg. képzés bevezetése - 5. A kiegészítő tanárképzés korszerűsítése
M: A mérnök-közgazdász képzés helyzete és a továbbf ejlesztés lehetőségei Mérnök-közgazdász képzés 1957- ill. 1958 óta - ipar, majd külkereskedelmi szakon - folyik egyetemünkön az 1035/1956 /V.19./ számú minisztertanácsi határozat alapján, amely szerint "műszaki szakembereink egy részét felsőfokú közgazdasági képzésben kell részesiteni". A képzés megindítása óta eltelt 28 év alatt, de különösen az utóbbi 8-10 óv során a képzéssel szemben támasztott igények jelentősen megváltoztak, aminek az oktatás a jelenlegi formájában egyre nehezebben tud megfelelni. Ennek egyik oka, hogy változott, szélesedett a képzésre igényt tartók köre: a műszaki-, vegyipari egyetemet végzettek mellett a mezőgazdasági-, kertész- és erdő-mérnökök is erre a képzési formára, tartanak igényt, illetőleg a mezőgazdasági gépész-, a tartósítóipari- ós a faipari mérnökök 1984-től jogosultak a közgazdasági képzettségnek ebben a formában való megszerzésére. Ebből adódik, hogy az oktatásnak csupán a hallgatók előképzettségét tekintve is igen különböző követelményeknek kellene megfelelni. A problémák másik oka, hogy amig a közgazdasági képzésben - a nappali tagozaton számos új diszciplína kapott helyet, és tartalmában változott a szakképzés jellege - a merev, ágazathoz kapcsolódó szakosodás helyett előtérbe került a funkcionális képzés - addig a mérnökök tanterve lényegében változatlannak tekinthető. A két szakon folyó képzés a jelenlegi tantárgyi struktúra mollott nem tud eleget tenni az előképzettséget tekintve heterogén összetételű hallgatók különböző munkaköréből adódó igényeinek. A mérnök-közgazdász képzéssel a munka melletti képzés helyzetének vizsgálata keretében foglalkozott az 1982 novemberi Egyetemi Tanács. A vizsgálat eredményeit röviden a következők szerint összegezhetjük: - A képzési lehetőségekhez képest változatlanul nagy a felvételre pályázók száma: elsősorban az ipari szakon, ahol évek óta több mint háromszoros a túljelentkezés; a külgazdasági szakon nincs kétszerese sem a pályázók száma a felvehetőknek. - A felvételre pályázók tanulási szándéka számos esetben nem megalapozott, ebből következik a tanulmányok érdembeni megkezdésének és folytatásának több évre való elhúzódása, illetőleg a nagymértékű lemorzsolódás.
