Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983
1983. február 10. - 1. Miniszteri utasítás a Közgazdasági Továbbképző Intézetről - 2. A szemináriumokon, gyakorlatokon folyó nevelőmunka tapasztalatai - 3. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 4. Egyebek - Az E.T. további programjai - Szabó K. javaslata a béralapról szóló tájékoztatásról
9J -14S z a 1 a i Péter: A határozati javaslat hiányossága, hogy több oldalról felmerült igényt kellene támogatni: a hallgatókat bevonva, az oktatók minősitésének ügyét meg kellene oldani, hogy nézzünk szembe magunkkal, hogy tudjuk, ki milyen és az illető maga is tudja. Kollár Zoltán: A vita rendkivül szerteágazó volt, szemléletesen kiegészítették az előterjesztést. Véleménye szerint Selmeci elvtárs javaslatával kiegészíthető a határozati javaslat. A hallgatói részvétel tekintetében egyetért azzal, hogy ezt biztosítani kell, a határozati javaslat valamennyi pontjába beleillik. Az Általános Karon az előkészítő munkák során a hallgatók mondtak véleményt, természetesen nem teljeskörüen; a másik két karon is valamilyen formában ez bizonyára érvényesült. Tény, hogy az előterjesztést a hallgatók nem látták, az idő sürgetett, de az Egyetemi Tanácsülés lehetőséget adott a hallgatói vélemények elmondására. Szabó elvtárs reális veszélyre hivta fel a figyelmet, de nem akarunk ülésezni, hanem a munkát szeretnénk forszírozni. Megjegyzi még, hogy a 9-12. oldalon szereplő a-b pont szó szerint az Ipar Kar anyagából származik, a többi kar anyagából nem történt szó szerinti átvétel. S z u h a y Miklós: Javasolja a vita lezárását. A nevelőmunka értékelésével vagy értelmezésével kapcsolatban van félreértés. Egyetért azzal, hogy a nevelőmunka igazi eredménye, hogy a kibocsátott hallgató milyen világnézetű, magatartású stb. Ezt azonban a legnehezebb ellenőrizni. Vannak tények azonban, amelyeket ellenőrizni lehet. Nem védetlenül tüztük a szemináriumi, gyakorlati munkát napirendre, ezt lehet leginkább ellenőrizni. Ha valaki egy tanév során egy hallgatóval sem ül le külön beszélgetni, a szeminárium szünetében nem beszél a hallgatókkal, kétsegbe vonható nevelőmunkájának komplexitása. Alapvetően a szemináriumokon kell a nevelomunkának érvényesülni, de ezen kivül ezer alkalom lehet, amikor szükséges és lehetséges a hallgatókkal egyénileg foglalkozni. Amikor a tanszékektől azt kérjük, hogy ertékeljék a nevelőmunkát, azt kérjük, nézzék meg, hogy az oktató a hallgatókkal mennyit foglalkozik. Abban igaza van Szabó elvtársnak, hogy egyes esetekben jobb lenne, ha egyegy oktató nem foglalkozna a hallgatókkal. Legyen egyértelműen kimondva, hogy a hallgatói képviselet legyen jelen a nevelőmunka értékelésénél. Nem javasolja Prenyó Andrea javallatának elfogadását. Jó irányban is befolyásolhatja az oktatók eszmecseréje a hallgatóról alkotott kép szempontjából az oktatókat. Tehát a hallgatók ér-