Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. február 10. - 1. Miniszteri utasítás a Közgazdasági Továbbképző Intézetről - 2. A szemináriumokon, gyakorlatokon folyó nevelőmunka tapasztalatai - 3. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 4. Egyebek - Az E.T. további programjai - Szabó K. javaslata a béralapról szóló tájékoztatásról

-lo­Gyakori az olyan panasz, hogy ha kiadnak egy végzett hallga­tónknak egy olyan feladatot, hogy dolgozzon egy jelentés, előterjesztés összeállitásán, jelentős hányaduk ilyen készsé­gekkel nem rendelkezik. Ez részben a középiskolai oktatás hi­ányossága is. A szemináriumi nevelőmunka mellett tehát célszerű figyelmünket ráirányítani az össztevékenységre is, mert szinvonalsüllyedést tapasztalhatunk az utóbbi években, bár ennél kedvezőbb kép alakul ki a gyakorlatban dolgozó végzett hallgatók munkájáról. lo-15 éve egy megbizás kapcsán foglalkozott pedagógiai iroda­lommal. A nevelést tudatos, célirányos személyiségformálásnak tekinti, természetesen vannak speciális nevelési célok is. A célirányosság nemcsak abban lehet, hogy valamilyen fogalmat alkotunk a nevelési célokról, hanem személyiségképet is ki kell alakítani. Ilyen vonatkozásban érdemes végignézni, hogy a kikerülő hallgatók egyes csoportjainak melyek a jellemzői, hogy miért ilyen heterogén a kép. A közgazdász pályán értelmi­ségiként dolgozni egyre nehezebb, egyre kevesebb idő jut kul­turálódásra, az egyetemi oktatók hajszolt életmódot folytatnak. Ha előre akarunk haladni, a vezető értelmiségieknek ezeket a feltételeit meg kellene változtatni, amire jelenleg nincs ki­látás, és ilyen körülmények között kell nevelőmunkát folytatni. Kevés egyetemi oktatóval lehet találkozni - főleg a fiatalabb generációból - koncerten, színházban. S e 1 m e c i Lajos: Hozzászólása egyrészt saját véleménye, másrészt a PB Oktatáspolitikai Bizottságának állásfoglalása is, amely megtárgyalta az előterjesztést. Az anyag az egyetemi ne­velés egyik szegmensét tűzte ki célul: a szemináriumokon és gyakorlatokon folyó nevelőmunkát. A hozzászólások is bizonyít­ják, hogy sokkal tágabban értelmezzük a nevelőmunkát, mint a munkatervben szerepel. Nem javasolja, hogy az egyetemi nevelő­munka minden részletét megtárgyaljuk most, elég megtárgyalni való van a gyakorlatokon folyo nevelőmunkában is. Egyetlen ne­velő tevékenység sem lehet független az oktatómunkától. Az ok­tatásban kell nevelni, mert enelkül zsákutcába jutunk a nevelő­munkában is. A hallgatók személyisége többé-kevésbé kialakult, a társadalomban érik őket olyan hatások, amelyek személyiségü­ket alakítják. Az anyag azért jó, mert mindenütt azt próbálja összefoglalni, hogy az oktatás és nevelés milyen kölcsönhatás­ban van, nem választja el ezek t. Ennek ellentmond a határo­zati javaslat, ahol nem esik szó arról, hogy az oktatás az egyetemi nevelőmunka alapvető része vagy meghatározója. Java­solja, hogy a határozati javaslatban szerepeljen, hogy az Egye­temi Tanács az oktatómunka hatását mint a nevelőmunka részét tekinti. Ekkor jutunk ahhoz a kérdéshez, hogy mit teszünk a szemináriumokon, gyakorlatokon. Szó volt arról, hogy szüksége van-e az egyetemi oktatónak "pa­pírra". Ennél sokkal fontosabb, hogy legalább a hallgatók át­lagának megfelelő kulturális tájékozottsággal rendelkezzen.

Next

/
Thumbnails
Contents