Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. február 10. - 1. Miniszteri utasítás a Közgazdasági Továbbképző Intézetről - 2. A szemináriumokon, gyakorlatokon folyó nevelőmunka tapasztalatai - 3. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 4. Egyebek - Az E.T. további programjai - Szabó K. javaslata a béralapról szóló tájékoztatásról

<¥4 -7S e 1 m e c i Lagos: A 2. oldal 4. pontban szó van a nevelőmunka eredményességének méréséről, a határozati javaslat 3. pont a nevelőmunka értékeléséről szól, a kettő között ellentmondás látszik: az egyik helyen az szerepel, hogy nem lehet mérni a nevelőmunkát, a másik helyen, hogy ez legyen a mércéje az értékelésnek. P e r e n c z Gábor: Van-e kimutatás az egyetemi oktatók módszertani, pedagógiai felkészültségéről, aminek alapján konkrétan lehetne értékelni a szakmai hozzáértést a nevelomunkában? Csizmadia Éva: Nem derül ki az anyagból, hogy tulajdonképpen mit értünk nevelés alatt. Nincs konkretizálva, hogy tanszékenként a nevelési munkában milyen eredményeket értek el, milyen problémák merültek fel ezzel kapcsolatban. S z u h a y Miklós: Kovács elvtárs kérdésére: természetesen számos területe van a nevelőmunkának, ha valamennyi formát tárgyalni akarnánk, teljesen áttekinthetetlen lenne. Most is probléma, hogy ebben a keretben is tul nagy a téma, hogy nem lenne-e célszerű egy-egy tanszék keretében sokkal konkrétabban tárgyalni. Véleménye szerint lehet a szemináriumi nevelőmunkát ról beszélni, a szeminárium önálló nevelési forma, önálló nevelési koncepciót kell megvalósitani. Ferencz Gábornak: statisztikai kimutatás nincs, az oktatók túlnyomó része nem tanári végzettségű, tehát autodidakta módon van - vagy nincs - pedagógiai felkészültsége. Az Egyetem törekedett a fiatal oktatók részére pedagógiai kurzus szervezésére, de nem vált be, érdektelenségbe fulladt. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindenkinek saját magának kell megszenvednie a pedagógiai módszerek elsajátításáért. Kollár Zoltán: Selmeci elvtárs ellentmondást talált a szövegben; valóban van valamiféle ellentmondás. Két kar szempont-gyűjteményt adott a tanszékeknek a jelentés elkészítéséhez, ezek között szerepelt, hogy- értékelik-e a tanszékek a nevelőmunkát. Ebből kiderült, hogy inkább csak járulékos, "kötelező" módon értékelik, de tulajdonképpen a nevelőmunkát nem minősitik, egyesek tagadják is ennek lehetőségét. A szélesebb értelemben vett nevelőmunkát mindenképpen értékelni kell és^ az oktatói minősités részévé kell tenni. Ennek konkrét módját a specifikus tanszéki körülmények szerint kell kialakitani. Mit értünk nevelésen? A nevelési cél megfogalmazásától kezdve a nevelési módszereket. A neveléstudományt egyre inkább önálló tudományterületként ismerik el. Az előterjesztés elkészítése során kénytelen volt néhány anyagot átnézni, eközben a legkülönbözőbb értelmezésekkel találkozott, ezért nem tudja konkrétan megfogalmazni. Egyre inkább kialakul a neveléstudományon belül a felnőttnevelés-tudományi ágazat. Probléma, hogy a fel-