Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. március 7. - 1. Személyi ügyek - 2. Beszámoló a Gazdasági Igazgatóság munkájáról - 3. Jelentés a szerződéses munkákról - 4. Egyebek - Egyetemi Plakett adományozás (Tóth Ferenc - MÜBER, Mányi István - KÖZTI, Keresztúri Sándor - MM) - Kovács Ferenc interpellációja

- 2 Sara a tanár neve, sem a tanszék nem Volt a cikkben feltüntetve. Először arra gondoltam, hogy nyelvoktatói ügyről van szó, de nem igy volt. /A szövegösszefüggés alapján lehetett volna az illető nyelvoktató is./ Érdemes volna az egész cikket idézni, de erre nincs idő. Egy mondatában azonban — mint cseppben a tenger — tükröződik az egész cikk mentalitása. A mondat így hangzik: "... teljesen mindegy, hogy mit teljesít az ember, az aláírásokat a saját önkénye alapján, pofára osztogatja a gyakorlatvezető. Egyértelműen a hatalmi ösztönét próbálta rajtunk kiélni, tudván, hogy a hiányzó aláírás újabban milyen bonyodalmakat okoz." A cikk többi részéből is egyértelműen egy amorális, szadista, morbid, a hallgatók teljes kiszolgáltatottságát gátlástalanul kihasználó /"főleg a lányoknak ír alá"/ ember portréja alakult ki az újságíró, illetve a megbukott hallgató értékelése alapján. Kérdés: mi történt a fenti cikk után? Azt hiszem, valamennyi oktatótársam nevében tiltakoznom kell az ellen, ha a cikkírónak igaza van, hogy olyan oktatói testületnek vagyok a tagja, mint amilyen nek a cikk az ismeretlen tanárt lefesti, vagy ha a hallgató és az újságíró részéről személyes inszinuáció történt, azt minden következmény nélkül elkövethettél^! A cikk egyetlenTegy mondatával értek egyet: "Ez már egyetemi ügy!", de az a gyanúm, hogy egészen más aspektusból tartom egyetemi ügynek, mint a megbuktatott hallgató, illetőleg az információja alapján a cikket megíró újságíró. Mivel nincs a tanár neve feltüntetve, valamennyien gyanúsak lehetünk, amit, azt hiszem, a leghatározottabban vissza kell utasítanunk.