Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. február 10. - 1. Miniszteri utasítás a Közgazdasági Továbbképző Intézetről - 2. A szemináriumokon, gyakorlatokon folyó nevelőmunka tapasztalatai - 3. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 4. Egyebek - Az E.T. további programjai - Szabó K. javaslata a béralapról szóló tájékoztatásról

Megyeri elvtársnak igaza van, hogy a végzett hallgatókról nem rosszak a vélemények, ezek a reform-időszakban végezték az egyetemet és világos volt, hogy mi a feladat: harcolni n begyepesedett demagógia ellen. Ma a hallgatók abban nőnek fel, hogy nincsenek aranyszabályok, világos feladatok. Ezen is gondolkodni kellene. Forgács Csaba: Kollarilc elvtársnő emiitette a nemzetközi tanszék példáját és a hallgatók neveltsé^énelc szintjét. Itt ellentmondás van, amely az ember születésével kezdődik. Nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy mi történik a hallgatóval, amig az egyetemre kerül. Az időhiány olyan probléma a társadalomban, amely az általános- és középiskolán, a családon keresztül mindig felmerül és fokozódik. Ebből a helyzetből való továbblépést lehet orientálni tanáronként, tanszékenként. A nevelés különböző keretekben történhet, de ez önmagában kevés, ha ezen tul nem tudunk időt szakitoni rá, a hallgatók véleménye ugy alakul, hogy nem törődnek velük. A nevelomunka megítélése nem rossz, de a munka értékelésében nem vesszük eléggé figyelembe. Leginkább a végzett hallgatók tudják megmondani, kitől és hol kapták a legtöbbet. Ha mindenki a maga területén megteszi, amit meg kell tenni - a rossz körülmények ellenére is akkor elégedettek lehetünk a teljesitményekkel. Szabó Kálmán: Érdemes lenne konzultációt folytatni a tanárok között a nevelésről, talán a szakszervezet kezdeményezdsében. A tanárok egy részének szivügye a nevelés, de sokan nem veszik eléggé figyelembe, hogy milyen lesz az értelmiség hangulata, felkészültségé a jövőben. A szemináriumon és másutt is a közéleti és intellektuális élmény jelenthet igazi nevelőhatást. A szakma- és hivatástudat az életben a másokkal vívott harcokban alakul és ezt is tanulni kell. Meg kell tanulni az emberekkel való kommunikációt. A hallgatók elég Jrritikuoak, de meg kell tanulni a megoldási készséget is. Az intellektuá1is élmény is fontos, a szemináriumokat nem lehet eléggi kihasználni, mert az oktatás tömeges és a hallgatók egy részében nincs meg az igény. Ha a szemináriumokon és más formákban^elérjük, hogy egy tanár felgyújtsa az érdeklődést, sikerélményt ad a feladat megoldása, ezzel többet teszünk, mint a prédikációval . Attól fél, hogy miután eléggé körülhatárolhatatlan a nevelés, öndélu foglalkozás alakul ki a neveléssel, ha a határozati javaslat szerint járunk el. Az egyetemi munka minden formájával lehet nevelni és rontani is. Az "értékelés" szót ne vegyük be, ezek formális dolgok, csak ülésezni fogunk ebben a témában. A tanszékek formális együttműködését se szorgalmazzuk csak az együttműködés kedvéért. Sokkal jobb spontán megbeszéléseket, folytatni, a mozgósitás a társadalmi szervek feladata lehetne. Tehát a határozati javaslatokat röviditeni kellene, hogy ne menjünk az ülésezések irányába.