Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-27Sok tekintetben kidolgozatlanok a diplomások továbbképzésének elvi kérdései is. Nem tisztázott, melyek azok a szakok, foglalkozási ágak, amelyekben a továbbképzést kivánatos valamilyen formában a szakma, illetve a foglalkozás folyamatos gyakorlásának feltételévé tenni. Rendezni kell a különböző fakultatív továbbképzési formák egymáshoz, illetve a tudományos előképzéshez, a tudósképzéshez, a másoddiploma—szerzéshez és a szakosodáshoz való viszonyát. Tisztázandó az is, melyek azok a területek, amelyeken a felsőoktatásnak, melyek azok, amelyeken a felsőoktatáson kivüli, munkahelyi vagy egyéb tanfolyamoknak van továbbképző szerepük. Általános elvként szögezhető le, hogy a továbbképzésnek az alapképzéssel azonos rendszert kell alkotnia. A szakositó továbbképző szintek léte teszi lehetővé, hogy az alapképzés rugalmasabb, konvertibilis szakképzést adjon, s igy a továbbképzési lehetőségek megfelelő kiépülése a felsőfokú képzés egész célrendszerére visszahat. A tudományos szintű szakosítás, a tudósképzés, a szakma, illetve foglalkozási ág egészére kiterjedő szintentaró továbbképzés tartalmi meghatározása és ellenőrzése, valamint a másoddiplomás képzés szintén felsőoktatási feladat, s kivánatos, hogy mindezek a továbbképzési típusok fokozatosan szervezett posztgraduális szintté épüljenek ki, legalábbis a nagyobb egyetemeken. Ennek a posztgraduális szintnek a keretében kell megtalálni a tudományos gyakornoki képzés, az egyetemi doktorátus és az aspirantura helyét is. Mindemellett a továbbképzés alapformája a diplomások rendszeres önképzése akár intézményes tantervek alapján és rögzitett ellenőrzési formák mellett, akár ezek nélkül folyik. Ebből következő fontos feladat, hogy a leendő szakemberekben már az egyetemi, főiskolai tanulmányok során kialakuljon a folyamatos önképzés igénye és készsége. Később, munkábaállásuk után elsősorban a munkájukkal és képzettségükkel szemben támasztott követelményeknek és a munkahelyi légkörnek kell ösztönöznie őket az állandó önképzésre. Biztositani kell, hogy a felsőoktatási intézmények tanácsadó-központokként, mint önképzési bázisok nyitva álljanak a végzettek számára is. A továbbképzési lehetőségek kiépülésével együtt mindmáig nem rendeződött egyértelműen az intézményes továbbképzés finanszírozásának kérdése. A különböző időpontokban kialakult továbbképzési formák