Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-20­5. A képzési folyamat szervezettsége, tervszerűség e, tudományos átgondoltsága, az oktatás tartalmi igényessége, módszereinek korszerű­sége tekintetében jelentős fejlődés játszódott le felsőoktatásunkban kü­lönösen a legutóbbi két évtizedben. Ugyanakkor a szük munkaköri igények­hez alkalmazkodó képzési koncepció, a sokáig uralkodó mennyiségi szemlé­let, az intézményi keretek merevsége hátrányosan befolyásolja az okta­tás és az egész képzési folyamat hatékonyságát, eredményességét, s a hátrányok a társadalom szükségleteinek növekvő bonyolultsága,a felső­fokú szakemberképzéssel szemben minden téren megnyilvánuló fokozódó mi­nőségi követelmények következtében egyre inkább éreztetik hatásukat. A tantervek általában merevek, "iskolásak", a szükségleteknek a hallgatók érdeklődésének és hajlamainak megfelelő választási lehető­séget csak ritkán biztosítanak. Ugyanakkor szétszórtság, felaprózott­ság jellemzi belső struktúrájúkat: a legtöbb képzési ágban tul sokféle, kis óraszámú, egymás közötti összefüggésükben kidolgozatlan tárgy do-­minál. Integráló, a szakma, a választott hivatás átfogó kérdéseit meg­világitó tárgyak - pl. tudomány- és technikatörténeti, ipar- illetve agrártörténeti studiumok - alig vannak, és ha szerepelnek is a tanter­vekben, sulyuk csekély. Ennek következtében a különböző ismeretek a hall­gatók tudatában "atomizálódnak", nem állnak össze egy egységes képpé, ami a hallgatók önálló gondolkodásmódjának, tudományos és szakmai látó­körének és világnézetének fejlesztése szempontjából egyaránt előnytelen. Általában nem elég racionális a tanulmányi idő kihasználása sem: a kötelező óraszámok ott is rendkivül magasak, ahol ezt készségfejlesztő laboratóriumi vagy egyéb gyakorlatok nem indokolják. Ennek következté­ben a hallgatók formális terhelése magas, ugyanakkor tényleges egyéni munkára, önálló tanulásra alig van módjuk. A szorgalmi idő egész évre vetitve nem éri el a megkívánható mértéket, átlagosan 26-28 hét, sok az üresjárat, a hosszú, de felaprózott és ezért improduktiv vizsgaidő­szak stb. Ezek a tantervi és oktatásszervezési sajátosságok sok intézmény­ben párosulnak iskolás tipusu, tankönyv- vagy éppen jegyzet-centrikus oktatással és számonkéréssel. Az elvileg meghatározott követelmény­szint gyakran irreálisan magas,a ténylegesen megkívánt teljesítmény vi­szont a hallgatók jelentős időbeli elfoglaltsága és a gyakori, koncent­rált munkát kivánó vizsgaidőszak ellenére - általában minden képzési ágban és intézményben alacsony. Még az egyetemeken is lehet minimális teljesítményekkel, un. elégséges szinten diplomát szerezni alkotó, ön­álló intellektuális magatartás nélkül. Ez az egyik oka annak, hogy a magyar felsőoktatásban az un. lemorzsolódási arány nemzetközi összeha-

Next

/
Thumbnails
Contents