Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-lkjelöltek egyaránt a gimnáziumokból kerülnek ki. /Bár a gimnáziumokban érettségizők száma kevesebb, mint a szakközépiskolákban érettségizőké, a gimnáziumot végzettek 56 °/o-a, a szakközépiskolát végzetteknek viszont csak 19 "/»-&. jut be a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára vagy az érettségi évében, vagy egy-két évvel később. 1979ben a felsőoktatási intézmények I. éves nappali tagozatos hallgatóinak 70 io-a gimnáziumban érettségizett./ Ugyanakkor a középfokú oktatás az utóbbi 15 évben a szakirányú képzés felé tolódott el. A gimnáziumi képzési bázis stagnál, sőt, helyenként szükül, a tanulólétszám pedig csökken. A szakközépiskolák tantervei, oktatási célkitűzései következtében az innen kikerülők esélyei a felsőoktatásba való bejutás és a felsőfokú tanulmányok sikere szempontjából egyaránt csak az adott szakközépiskola szűkebb szakmai sávjában kielégitőek. Miután a felsőoktatás merítési bázisa egyre inkább a nappali tagozatcs középiskola /a középiskolák esti és levelező tagozatain érettségizettek száma a felsőoktatás nappali tagozatán elenyésző, de arányuk az esti és levelező tagozatokon sem haladja meg az 5-6 %-ot/, ezek a tendenciák végső soron azt jelentik, hogy jóval a felsőoktatásba való bekerülés és a felvételi vizsgák előtt - lényegében már az általános iskola befejezése utáni továbbtanulási irány és iskolatipus megválasztásakor - végbemegy az az alapvető szelekció, amely eldönti, kiből lehet és milyen felsőfokú végzettségű szakember. Akik gimnáziumban tanulnak tovább, felsőfokon is minden irányban folytathatják tanulmányaikat, s ráadásul nagyobb eséllyel, mint a szakközépiskolákba járók, akiket a szakközépiskolák legjobb esetben is csak a szakirányú továbbtanulásra készitenek fel, mig a szakmunkástanuló iskolákba kerülőknek - még ha leérettségiznek is -, alig van esélyük a felsőfokú végzettség megszerzésére. A középfokú tanulás irányának a megválasztásában a különböző társadalmi rétegekhez tartozó családok továbbtanulási törekvéseinek és műveltségi színvonalának van meghatározó szerepe. Ez a körülmény - hosszabb távon az egész értelmiségi utánpótlás, különösen pedig egyes értelmiségi rétegek szociális összetételét t^szi, illetve teheti problematikussá. A fizikai dolgozó családok körében ugyanis elég általános az a törekvés, hogy gyermekeiket - elsősorban a fiukat - valamilyen "szakképzettség" megszerzése révén mielőbb önálló keresethez juttassák, igy gyermekeik főleg szakmunkásképző intézetekben és szak-