Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-11Mindezek a problémák és a képzés és a társadalmi igények közötti aránytalanságok elsődlegesen nem tervezési hibák következményei. A tervezés legfeljebb az ágazati szintű globális igényeket képes megjelölni. A népgazdaság szakemberszükséglete, illetve a távlati szakemberszükségleti számitások alapján az egyes szakképzési irányok közötti aránymódosításokra az elmúlt években is sor került. így csökkentettük az agrárszakemberképzés arányait és méreteit /az agrár-felsőoktatás relativ méretei tekintetében felsőoktatásunk nemzetközi összevetésben a világ élvonalában van/, s jelentősen növeltük a pedagógusképzést /elsősorban a tanulólétszám demográfiai okokkal összefüggő növekedése miatt/, valamint a közgazdasági szakemberképzést. Ennek ellenére bizonyos területeken egyes elméletigényes társadalomtudományi és természettudományi szakmáknál, bizonyos pedagógus-kategóriáknál - mind a várható szükségletekhez képest, mind nemzetközi összehasonlításban változatlanul elmaradás mutatkozik. Ugyanakkor a távlati szakemberszükségleti számitások szerint másutt -pl. az üzemmérnökök esetében - jelentős túlképzés várható 1990-ig. Mindez már a VI. ötéves terv időszakában szükségessé teszi a képzési arányok további módositását. A szakemberszükségleti prognózisokon alapuló tervezés eszközeivel a globális, ágazati arányokon tul az állandóan alakuló, számos, hosszabb távra nem tervezhető tényező hatásának kitett szűkebb szakirányokkal kapcsolatban a számszerű előrejelzések pontosan nem adhatók meg, s erőltetett rögzítésük éppen a fejlődést nehezitené, hátráltatná, tovább merevítené a szakképzés amúgy is tulprofilirozott struktúráját. A felsőfokú szakemberképzés és a társadalmi igények nem kielégítő összhangja, aránytalanságuk - a jelzett társadalmi okokon kivül - felsőoktatási rendszerünk funkciózavaraira is utal. A magyar felsőoktatás szakképzési rendszere - különösen a műszaki és agrárfelsőoktatásban, de még a pedagógus- és a közgazdászképzés egyes területein is - szük, merev szakképzési profilok együtteséből áll, sem a hallgatók, sem a végzők számára nem teszi lehetővé a változó Igényekhez és körülményekhez való rugalmasabb adaptálódást. A szakok tartalmukban, követelményeikben igen gyakran nem egy-egy szakma elméleti és gyakorlati követelményeihez, hanem meghatározott munkakörtipusok igényeihez alkalmazkodnak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a népgazdasági igények változásával, egyes ágazatok szakemberigényének csökkenésével, változásával, valamely foglalkozás háttérbe