Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

M. -21Walleshausen Gyula: Érdeklődéssel olvasta az anyagot, sok jó megállapítást talált "benne, mégis lehangolta, mert nincs szó az egyetemi könyvtárról. A 31. oldalon szó esik ugyan könyvtárról, de a mások könyvtáráról. Szó van a könyv- és folyóirat áremelkedésekről, de a ráfordítások között a könyvtár nem szerepel. /Hozzászólását adatokkal alátámasztva Írásban is be fogja nyújtani./ Az előterjesztés nem ismeri fel a könyvtár szerepét, amely részt vesz az egyetem hármas feladatának ellátásában, enélkíil pedig csak növekedés lesz, tudatos fejlesztés soha. Az egyetemi könyvtárigazgatók tanácsa ugyan foglalkozik ezzel, de félő, hogy a koncepciók nem fognak találkozni. Tavaly visszatartotta egyik munkatársát, hogy felszólaljon az ET-PB együttes ülésén a pénzkeretek csökkentése ügyében, mert ezt képtelenségnek tartotta. Örülnek az uj könyvtárépületnek, de ha igy marad a helyzet, elavult állományt fogunk csak bevinni, nem fogjuk tudni beszerezni az irodalmat. Nemcsak a hallgatói ellátást nem tudjuk biztosítani, de a kutatás igényeit sem. Az Egyetem és a Minisztérium megértésének sok tanújelét adta, de gyorssegélyre vagyunk utalva, különben súlyos baj lesz. K r e s k a y Ferenc: Azokhoz csatlakozik, akik ugy értékelték, hogy az anyag a helyzetfeltárás tekintetében színvonalas, és gyengéjét az orvoslás módjában látják. E téren vannak helyi feladataink is, egyes kérdésekben évek óta nem léptünk előre, illetve megrekedtünk a jelenlegi helyzet védelmében. Szükséges, hogy legalább saját koncepciónk legyen, mert a Minisztérium az Egyetem belső helyzetének kidolgozása tekintetében nemigen fog minket helyettesíteni, ezen nekünk kell gondolkodnunk. Sokhelyütt egyetért az anyaggal, de pl. a mobilitás ügyében nem a teljes igazság, amit az anyag tartalmaz. Van egyfajta mobilitás, pl. a Terv Tanszékről generációk távoztak vezető szervekhez, akiket nem sikerült egyenértékű káderekkel pótolni. Az Egyetemnek nem kis büszkeáéggel vállalt feladata az oktatók újratermelése és nevelése, ez nemcsak negatívum, hanem pozitivum is. Az anyagi feltételek problémája ismert, egy nálunk végzett fiatal szakembernek a gyakorlatban olyan fizetése van, mint egy tanszékvezető egyetemi tanárnak, ennek hiába kínálunk adjunktusi fizetést. Hiányzik az anyagból az intézetekhez való viszony ügye is. Az intézetekben kialakult egy egyenlőtlen viszony, van egy réteg, amelynek célja a tudományos minősítések megszerzése és rangján alulinek tartja az oktatást. Ugyanakkor abban, hogy ki legyen egy tudományos intézetben tudományos osztályvezető, az egyetemet soha nem kérdezik meg, de hogy ki legyen egyetemi tanár vagy docens, megkérdezik az Akadémiát. Ezek súlyos problémák, amelyek az anyagban nincsenek érintve.