Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-19— értékeljük ezt a képzési formát, figyelembe véve a megváltozott körülményeket. Nincs értelme esti tagozaton képezni azokat, akik a nappali tagozatra nem feleltek meg, s ma legklább a fele az esti hallgatóknak ilyen. Az anyag sokszor emliti az integrációt, szervezeti kérdéseket. Az öncélú szervezeti átalakitgatások rendkivül veszélyesek, de hozzá kell tenni, hogy az Egyetem nem létezhet fejlesztési koncepció nélkül, ezzel mindenképpen foglalkozni kell. Biztos, hogy vannak szervezeti tartalékok, nem szabad ezt lebecsülni, de megalapozatlan, elhamarkodott integrációra nincs szükség. Egyszer azonban át kellene gondolni a felsőoktatás belső munkamegosztását, az intézmények egymáshoz való viszonyát. Csak ilyen alapon lehet eljutni az Egyetem belső fejlesztési stratégiájához, esetleges szervezeti változtatásokhoz. Az anyagból nem világos, hogy a Minisztérium hogyan képzeli a fejlesztést a rendszer teljes áttekintése nélkül, ez pedig kivül esik az Egyetem lehetőségein. A jelenlegi helyzet egyik nagy problémája, hogy a mobilitás rendkivül alacsony és nem jó az egyetemek káderhelyzete. Leállt a fiatal oktatók felvétele, ez nem célszerű. Ha az egyetemre szükség van, semmilyen takarékosság nem indokolhatja, hogy 4-5 év legtehetségesebb végzett hallgatóit eleresszük. S z u h a y Miklós: A hallgatókkal szembeni tanulmányi követelmények fokozásához sc.k minden van az anyagban, de az "egsizmus" elleni fellépésre vonatkozóan kevés olyasmit találhatunk, aminek alapján eredményesen tudnánk fellépni ez ellen. Az ösztöndij alacsony, nem ösztönöz a jobb tanulásra. Az anyagban ez a probléma ugy szerepel, hogy nem lehetünk tul optimisták a feleroiését illetően. Erőteljesebben kellene az anyagi ösztönzés másik oldalát megfogni, a tandijat, elsősorban az esti-levelező hallgatóknál. A nappali tagozaton is, a gyenge tanulmányi eredményű hallgatók esetében nem a fizikai szármázasuakat sújtanánk, ha lényegesen magasabb tandijakat vetnénk ki. Ezzel megteremthetnénk az alapját a jó eredményt elérőknek nagyobb ösztöndij fizetésére. A tanulmányi átlag módositása: ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy 2-es átlag már megfelel, s ezzel végig lehet bukdácsolni az egyetemen. Módositani kellene a megfelelés határát, hogy milyen eredmény elérése esetén adunk diplomát. Még fokozottabban vonatkozik ez az esti-levelező hallgatókra. Bizzuk a hallgató munkahelyére, hogy valamilyen formában hozzájárul az egyetemi tanulmányokhoz. A jelenlegi rendszerben nincs különbség aszerint, hogy milyen képesítést kiván valaki megszerezni, lényegében egyforma tandijat fizet. A társadalom igényei szerint kellene ebben is differenciálni.