Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. december 12. - 1. Jelentés a Nyelvi Intézet helyzetének, működésének vizsgálatáról

-3Szó van a jelentésben különböző intézeti értekezletekről. Egy-másfél év során milyen értekezletek voltak, milyen témákat vitattak? A bizottság nem válaszolhat arra a kérdésre, hogy Oláh elvtárs milyen munkát végez mint tanszékvezető, mert ő nem tanszékvezető. A tanszéket Kovács elvtárs vezeti, helyettese pedig Oláh elvtárs, de nem látja el a tanszékvezetést. Kollarik Amália: Milyen arányban vették igénybe az alkot ószabadságot és hogyan történt ennek hasznosítása ? Forgács Tibor: A nyugdijasok továbbfoglalkoztatására történt kisérlet, de különböző okokból nem vállalták. Szabó Lajos elvtárstól megpróbálta megtudni, miért nem végezte el a lektorálást, érdemi választ nem lehetett erre kapni, rendlivül rossz idegállapotban van. Kreskay elvtárs kérdésére: azon tul, ami a jelentésben van, nem tud mást mondani. A munkakörülmények nem ideálisak, sokszor túlfűtött személyi viták vannak, amelyek az értekezleteken való lezárásuk után is tovább folynak, s ezek is hozzájárulnak ehhez. Alkalmatlan nyelvtanárok ügye: véleménye szerint sokszor szubjektív a megítélés, ezért felelősen nem tud állást foglalni, nyíltan nem hangzott el, hogy X vagy Y alkalmatlan. A labor, látogatottságát ugy számolták, hogy hány hallgató fordult meg ott. Intézeti értekezletek: a Nyugati Nyelvi Tanszéken szakcsoportok alakultak, ezek értekezletei töltötték be a tanszéki értekezlet szerepét. Általában megtartják a tanszéki értekezleteket, ezeken tartalmi szakmai kérdések szerepeltek, de egyes tanárok oktatómunkájának értékelése nem került napirendre. Ezért fordulhatott elő, hogy egy-egy oktató megítélésében csak hallgatói véleményekre támaszkodnak. Bora Gyula: A légkörrel kapcsolatban Forgács elvtárs válaszával egyetért. Hosszú évek óta húzódó problémák újra és újra visszatérnek és negatív légkört teremtenek. Ilyen az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék ügye is. Kovács Ferenc: Minden nyugdíjba menő oktatóval beszélt, egyet sem lehetett közülük megtartani. Kreskay elvtárs, mint volt dékán, bizonyára jól ismeri az intézeti légkört. Az őszintétlenség a legnagyobb összetevője ennek. Nem azt képviselik egyesek, amiben egyszer már megállapodtak. Nem a meglévő diemokratikus utak lehetőségével élnek, hanem hát mögötti akciók vannak. Ha ezt szóvá teszik, megsértődnek.