Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. november 28. - 1. Jelentés a KTI-ben folyó továbbképzési rendszerről

Egyet ljell érteni a 14. oldal 2. bekezdésével. A rendelkezesemre bocsátott mellékletek azt bizonyítják, hogy a Továbbképző Intézet úttörő feladatainak megoldása során működése az eredetileg kitűzött célokat eléri. A 17. oldal foglalja össze a fejlesztési feladatok szükséges irányait. A célkitűzéseket olvasva a "miért" kérdésre az olvasó nera kap választ. A taxativ kijelentések: "fent kell tartani" vagy "változtatni kell" nem bizonyítottak. A 18. oldal alulról 2. bekezdésében a javaslaté komplex szervezési és vezetési szakról ir. Egyetértek és nagyon helyeslem e szak megszüntetését és szervezőképzéssé való átalakítását. "Okleveles vezetővé senki sem képezhető ki". Okleveles közgazdásszá vagy okleveles mérnökké igen. Vezetővé C3ak az élet összetett és^sokrétű helyzeteiben válhat egy személyiség, ha képességeit és ismereteit gyakorlatával ötvözi. A képzés csupán előfeltételeket adhat. A 19o oldal utolsó bekezdésében az oktatói bázisról ir. Kétségtelen, hogy egy oktatási intézmény személyi feltételei determináló jelentőségűek. A személyi feltételek potenciális lehetőséget jelentenek, e potenciális lehetőségek kihasználása függ az oktatókat egységbe foglaló szervezeti keretektől is, s itt felmerül a kérdés: hatékonyabb e egy tanszék, mint egy "qási" tanszék. A 2o. oldalon tárgyalt didaktikai vonatkozások előtérbe kerülése feltétlenül helyeselendő. Említsük meg azonban, hogy a "mit" és a "hogyan" viszonylatában a "mit" az elsőrendű. Valamely korszerű és szükséges oktatási anyag elsajátításának hatásfoka módszertani fogásokkal és technikai eszközökkel befolyásolható. Azonban a szürke vagy szükségtelen tananyag semmiféle didaktikai fogással nem emelhető az elsőrendű színvonalára. A fejlesztési koncepció kialakításakor a tartalmi kérdések előtérbe kerülését kiemelkedő fontosságúnak tartom. Véleményem szerint ez formálisan a kizárólag továbbképzést szolgáló tankönyvek és jegyzetek számával, s azok minőségével mérhető. A 22. oldalon az eszközök kapósán érdemes felemlíteni, hogy definiálni lenne szükséges a számítástechnika oktatásának célját. Azt ti., hogy egyáltalán mit értünk számítás technikai oktatáson /matematikát, ]Vagy közgazdasági problémák modellizálását és megoldását, vagy hard ware-t, vagy programnyelveket, vagy ezeket együtt optimális arányban/. Kívánatos lenne meghatározni azt az ismeretminiraurnot is, amivel minden közgazdásznak rendelkeznie kell a számítástechnikai ismeretekből.