Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. november 28. - 1. Jelentés a KTI-ben folyó továbbképzési rendszerről

31' -8továüképzésnek tul sok a gazdája. A szakközgazdász diplomát az iskolák nem tekintik vonzónak, talán éppen azért, mert anyagilag nem járulnak hozzá. A pedagógus szakközgazdász-hallgatók doktori jelentkezését a dékáni hivatalok nem fogadják el. Javasolja, hogy amikor már a szakdolgozat témáján dolgozik az illető, a kari tanács foglalkozzon vele és adjon segitséget a hallgatóknak. Az egyetemi ökt&tók továbbképzése: aki tanársegéd korában veszi igénybe a féléves alkotószabadságot, elsősorban a gyakorlatban tölthetné ezt az időt. T i m á r János: Az előterjesztést jónak t-artja, alapot ad a vitára. Az összefoglalónak hibája, hogy minden benne van, ezért nem világos, hogy mi a javaslat. Az anyag és a vita alapján tézisekben kellene megfogalmazni a megállapodást, nem határozati javaslat formájában. A 24. oldalon felvetik az egy tanszék-egy szak elvét. A munkaügyi szak a több tanszék elve alapján működik, de a legnagyobb nehézségekkel. Valóban logikus lenne az együttműködés, de a gyakorlatban ez nem megy. Kari jelleg: az Intézet presztizsét, hatáskörét a lehetőségekhez képest növelni kellene. Hivatkozik az előterjesztés az orvostovábbképzésre és történt hivatkozás az agrár-továbbképzőre, ezek azonban lényegesen eltérnek a miénktől, ezeknek külön oktatógárdájuk van, tulajdonképpen sajátos egyetemnek tekinthetők. Amellett van, hogy az egyetemi tanszékeket kell erősiteni. Egyetért azzal, hogy a szakbizottságok is tanszéki felelősség alatt működjenek, nem feltétlenül egyetemi emberekből. Ez esetben nem lehet egyetemi karnak tekinteni az Intézetet. Halasztás, lemorzsolódás: nem cél sürgetni, hogy az emberek befejezzék a képzésben való részvételt és ezt különféle engedményekkel segiteni. Különbséget kell tenni a szakközgazdász-képzés és a tanfolyam között, bár a kettő között nincs feltétlenül szinvonalbeli különbség, esetleg időtartambeli különség sem. Hogy szakközgazdászképzés vagy nem, az dönti el, hogy a nappali alapképzésnél magasabb áintü, a gyakorlat által megkivánt szaktudás-rendszert ad-e. Ebből a szempontból három szak van, amely egyértelműen ide tartozik: gazdaságszociológia, statisztikus és vállalati munkaügyi, a többinél lehet, hogy nagyon jó a szinvonal, az elnevezések azonban biztosan nem jók. Ami le van irva, abból az derül ki, hogy hosszabb időtartamú, magasabb szinvonalu továbbképzés. Nem tartja indokoltnak a makro és mikro szak különválasztását, ez a gazdaságban nem létezik.