Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978
1977. november 28. - 1. Jelentés a KTI-ben folyó továbbképzési rendszerről
) -3irányu munkát eddig is végeztek és többet be is fejeztek, pl. a számitógépes vállalati szimuláció adaptálását, ami több sikeres tanfolyamon szerepelt már. Ezek számát szeretnék szaporítani és terjeszteni. Az eddigi tanfolyamokról kedvező visszajelzések voltak, alkalmasak a résztvevők képességének felmérésére is. Berend elvtárs kérdésére: a nemzetközi tapasztatokból elsősorban a továbbképzés funkciójának megfogalmazásához meritettek. A továbbképzés célját nem lehet egy dimenzióban megközelíteni, nem egyszerűen gyakorlati ismereteket kell adni, hanem a több éve végzett hallgatóknak olyan ismeretrendszert kell adni, ami jól ötvözi a gyakorlatot és az elméletet. Simái Mihály: Az előterjesztésben szerepel a tanfolyami és a szakközgazdász-képzés elhatárolódásának szükségessége. A problémák különbözősége megkivánja, hogy a szakközgazdász-képzéssel részletesebben foglalkozzunk. A szakközgazdász-képzésnek bizonyos múltja van. Az anyag elválasztja ezt a vezetőképzéstől és posztgraduális képzésnek tekinti. A különbségtétel azonban kissé furcsák, hiszen a vezetőképzésnek épp ugy lehet formája, mint az elkülönitett forma. Jobban kellene hangsúlyozni tehát a szakközgazdász-képzés jellegét. A továbbfejlesztést illetően az irány meghatározásával egyetért, a strukturán nem szükséges változtatni, de hiányolja a tartalmi továbbfejlesztés hangsúlyozását. Három szükségletre kell reagálni: a közgazdaságtudomány uj eredményeinek betáplálása, a gyakorlat szükségletei, valamint az egyének szükségletei. Ezek nem szükségszerűen mennek egy irányba, ezért gyakran kell változtatni az igényeknek megfelelően a tananyagok struktúráján, a módszereken. Ezért az egyes ágaknak maximális rugalmasságot kell adni. A gyakorlat igényei az előterjesztésben nem kapnak elég nagy súlyt. Véleménye szerint a középszint felé kell elsősorban orientálni, kitenkintéssel a mikro- és makro szint összefüggéseire. Ezt a következtetést vonta le a Továbbképző Tanács vitájából is. A fejlődési irány meghatározása az előterjesztésből nem tűnik ki, ezt hiányosságnak tartja. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokra irányuló szakközgazdászképzés terén szerzett tapasztalatok szerint, ha tul sok egyetemi oktató vesz benne részt, fennáll a veszélye az egyetemi anyag megismétlésének, ha külső szakemberekkel oktatnak, esetleg az egyetemi tananyag szintjét sem éri el az oktatás. Jó tapasztalatok vannak volt vezető állású nyugdijasokról, tudományos intézetek vezetőiről, más egyetemek, főiskolák oktatóiról. A hallgatókat több érdek hozza a továbbképzésbe, ezek egyike a tanulmányi szabadság. A halasztók egy része indokoltan teszi, más része nem. A szakdolgozat megirása jelentős munkát igényel, amit a vállalatok egy része nem tesz lehetővé. Ezen a jövőben
