Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975
1975. április 28. - 1. Javaslat egyetemi képzésünk fejlesztésének főbb irányaira / a tanárképzés korszerűsítése / - 2. Költségvetési beszámoló és az 1975. évi költségvetés irányelveinek megvitatása - 3. Poller Imre tanszékvezető docensi kinevezése ügyében állásfoglalás
-8Ur a gazdaságtudományi felsőoktatás ügyére nézve, s kitekintve kissé a műszaki és agrár felsőoktatás területére is, meghatározzuk a teendőket. Ebből a szempontból tette fel korábban a kérdést: hogyan Ítéljük meg ^üzemgazdasági képzést, a rokonszakmák képzési célját és metódusát, hogyan illeszkedik ez a népgazdasági szükséglet struktúrájához hosszabb távon, a különböző felsőoktatási intézmények profilja, szakok és szintek közötti kooperáció és munkamegosztás hogyan Ítélhető meg. A következő útja az anyagnak az lenne, hogy az Akadémia Közgazdasági Bizottsága elé terjesztenénk konzultatív és tájékoztató jelleggel. Az anyagnak szükségszerűen van néhány olyan problémaköre, amely egész oktatási rendszerünket érinti és tárcaközi jellegű. Ezért javasolja, hogy megfelelő időben az Országos Oktatási Tanács elé kerüljön, ahol végi eges döntést nyerhetnénk azon kérdések egy részére, amelyeket felvetettek, pl. a 4.5 éves képzési időre. Az anyag fő szerkezet"! rendjével alapvetően egyetért, van néhánjr észrevétele, amelyeket azonban most nem kiván elmondani. A.z T. fejezethez kan^sol ódóan: látnunk vpn . ho^v az efész közgazdasági és gazdaságtudományi képzés a főprofilo intézményekben és egészében a felsőoktatási intézményekben 1ényeges változáson ment át az elműt lo-15 év alatt. Önmagában ez is indokolja az egyetemi képzés elemzését, amit jórészt az anyag meg is tesz. Itt kapcsolódik az a kérdés, hogyan Ítéljük meg ezt az anyagot a XI. kongresszus határaozatai tükrében, abból kiindulva, hogy a javaslat illeszkedik-e a korszerűsítési célkitűzésekbe. Alapvetően beleillik, mindenekelőtt azért, mert kétirányú irányvételt lát benne: határozottan apellál a kétlépcsős képzés általános expozíciójában a gazdaságtudományi egyetemek és főiskolák oktatási céljára és megoldási lehetőségeire, másrészt igyekszik tisztább ké^pet alkotni a különböző szintek megfelelő profiltisztításában, ill. egymásra épültségében, igyekszik tisztább képet alkotni a szakosodás mértékében, ezt azonban nem tudta t eljesen végrehajtani. A többfokozatú képzéssel kapcsolatban: véleménye szerint kritikailag meg kell nézni, hogy a más főiskolákon, egyetemeken folyó képzés, a rokonterületek képzési ideje nem tulméretezette, összevetve az egyetemi tapasztalatokkal. Le kell vonni az esti-levelező képzés konzekvenciáit is, amit a kongresszusi határozat is lényegesként emel ki. Ol^ran menynyiségi változások következtek be, amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy alapos következtetéseket kell levonnunk, nem is tul hosszú idő múlna. Uj helyzetet teremtett mind az Egyetemen, mind a műszaki és agrár egyetemeken a eásztematikus továbbképzési rendszer, hogy hogyan fogjuk fel kettős funkcióját, hogy mennyire szolgálja a szakmai azsuritást és mennyiben a közgazdasági-műszaki stb. továbbképzés rendszere. Nem gondol arra az útra, hogy az