Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/2

1973. május 7-8. - 1. A reformmal kapcsolatos, még le nem zárt kérdésekben állásfoglalás - 2. Jelentés a tananyag-korszerűsítési munkáról - 3. Az Egyetem előtt álló legfőbb feladatok az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban - 4. Egyéb - Doktori Szabályzat módosítása / Piackutatási elemzés- szervezés szigorlati tárgy felvétele /

-948Solymár Karoly: azt javaslom, hogy Barnaelvtárs javaslatát fogadjuk el, ill. az eredeti javaslatot is. Nem tudom elkápzelni, hogy hátrányos döntés lenne a számunkra, ha azt mondjuk ki, hogy fakultativ lehetősége megvan, hogy koncentráltra menjen ás utána szintentartó órákra jogot formáljon. Sajnos, az a véleményem, hogy ennek sem fog tudni a Nyelvi intézet eleget tenni, nem hogy annak, hogy mindenkire nézve ez kötelező legyen. Maradjunk abban, ha eleget tudunk tenni, hogy kielégitsük az évről-évre növekvő fakultativ igényeket, akkor üljünk le tárgyalni, hogy terjesszük ki mindenkire ezt a lehetőséget. A Nyelvi Intézet anyagában az is benne, hogy korlátozzuk mas módszerekkel azoknak a számát, akiket felveszünk koncentrálta, éppen azért, mert nem tudunk ma az igényeknek eleget tenni. Ezt helyeslem is, nézzük meg, hogy aki mar nagyon jól tud, ne üljön ott feleslegesen, aki nagyon gyenge, az ne jöjjön koncentrációra. ügy látszik, a Nyelvi Intézet nem akar szembenázni a saját kapacitasanak korlataival. Van egy olyan nyelvi intézeti jelentés is - Kovács elvtárs tudja, hiszen ő csinalta -, hogy a jelenlegi koncentrációban több külsőt foglalkoztattunk, mint belső oktatót ás a Nyelvi intézet sajat elemzése szerint is ezek az órák sajnos, gyengék voltak, En azért vagyok ellene, hogy belemenjünk egy altalanos óraemelésbe, mert nem tudjuk előre, mi lenne annak az eredménye az oktatas szinvonala és kapacitasi lehetőségeinket tekintve. Elnök: Nem szabad itt óraszámban gondolkodni, - örülünk, ha egy órat megtakarítunk, és minden diák arra hasznalja fel, amiből gyengébb. Mi arról hiresek vagyunk, hogy - noha nem vagyunk nyelvképző intézet - jól képzünk nyelvre, de abból nem vagyunk hiresek, hogy a mi közgazdászaink mennyi nemzeti jövedelmet termelnek az orszagnak. Nincs olyan nagy tekintélyünk, higyják el az elvtarsak. Ilyen esetben, ha egy hallgatót valasztás elé kell állitani, hogy a megtakarított időt - ha netán van ilyen, mert itt most óraszámemelést döntöttünk, amikor 25 óra atlagot határoztunk meg és 2? maximumot és még azon felül fakultativ órákat, ez az oktatasi határozattal szemben áll szerintem, ez a tendencia, ami ebben van, nem amit kimondunk, ezek után még azt mondjuk, ha valahol egy óra meg van takaritva, ott kányszeritsünk ra minden száz ember közül annyit, amennyi akar, hogy nyelvet tanuljon, amikor a pol.-gazd-ot nem tudja, nem tudja a matematikát, azután, hogy 6 évig mar mindenki tanulhatott nyelvet és az Egyetem elvárhatná, hogy amikor idejönnek, mar tudjanak beszélni, véleményein szerint nem lehet, Tehát nem látom reálisnak, hogy Budapesten ás Bácsett 2.6oo embernek - esetleg még az esti hallgatóknak is - felemeljük meg egy órával a heti óraszamot, inkább kevesebbet, de jobban.