Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/2
1973. május 7-8. - 1. A reformmal kapcsolatos, még le nem zárt kérdésekben állásfoglalás - 2. Jelentés a tananyag-korszerűsítési munkáról - 3. Az Egyetem előtt álló legfőbb feladatok az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban - 4. Egyéb - Doktori Szabályzat módosítása / Piackutatási elemzés- szervezés szigorlati tárgy felvétele /
-22m hogy a hallgató önállóan nem foglalkozik az anyaggal és szerintem egyetemi oktatas önálló tanulás ás gondolkodás nélkül nem létezik. Erre pedig iao kell, hogy nem minden hallgató használja fel erre az időt, ez ellen nem ugy kell küzdeni, hogy növeljük a kötött foglalkozások óraszámot, hanem a kötött foglalkozásokat jobban ellenőrizzük, ez az a bizonyos számonkérés, amit Kádár elvtárs joggal vetett fel. Folyamatos számonkéréssel késztetjük a hallgatót arra, hogy az önálló tanulásra szánt időt ki is használja. A harmadik megjegyzésem az elmélettörténetre vonatkozik. Egyetértek azzal, hogy később, akár a 7-8. félévben kerüljön előadásra, mert ha a ragpitás szempontját vesszük, szerintem az elmélettörténet nemcsak a pol.gazd.-hoz kapcsolódik, hanem kell hogy kapcsolódják a különböző módszertani targyakhoz és ágazati tárgyakhoz, amelyeket igen nagy számban adunk elő és sokszor a hallgató nem latja eléggé ennek a történeti és kritikai megvilágítását. Ezekre is kell épiteni az elmélettörténetet. Persze ebből az is következik, hogy jó volna az elmélettörténetnek a tartalmat kicsit atalakitani, hogy tényleg eleget tegyen ennek a hivatásának. Atalakitani abból a szempontból is, ho f ay ne csak a polgári közg. elméletek történetét adja, hanem adjon többet a szocialista elméletek történetéről, a Marx és Lenin utáni történetről is. S e 1 m e c i Lajos: A szak- és szakágazati képzés bevezetése, tulajdonképpen különválása számos probléma mellett ment végbe. Már a tanterv összeallit&sa is két tényező hatására alakult ki; uj szakágazati tárgyán me 0jelenáse a szakágazati képzéssel, az óraterhelés maximalasa. A kettő együtt valahogy nehezen alakult ki. Minden tanszék arra törekedett, amikor a szakágazati képzés megvalósult, hogy a szakagazathoz szükséges uj tárgyak alakuljanak ki. Erre ösztönzést is kaptak a tanszékek. Világps, hogy nem megy az uj tárgyak toeállitasa és ugyanakkor az óraterhelés csökkentése. Berei elvtárs elég világosan megmonuta, hogy ez a szétaprózódás, differenciáltság a szakágazati képzésben magában rejti az óraszámnövelásre való törekvést, de magában rejti, ugy vélem, az ismétlődésedet, a felesleges órakat is, egyáltalán azt, hogy az órák, a programok nem a legoptimálisabban kerülnek kihasználásra. Ugyanakkor az előterjesztésben szereplő javaslatok és a kari jav aslatok is sajnos, számos esetben ujabb órákat igényelnek, és ehhez hozzájárul még a koncentráció is: bizonyos standard targyakat beviszünk koncentrációba és ezzel tulajdonképpen burkoltan megint növeljük az óraszámot. Az előterjesztésben szerepel az Árképzés a lo. oldalon. Az van leirva: a folyamatos időszakban nem oldható meg az óraenelés, ellenben a kötelező koncentráción bekerülhet az oktatásba. Mi ez, ha nem óraszámemelési kxsárlet? Ugyanakkor a legritkább esetben találkozunk azzal az előterjesztésben is, hogy targyakat összevonnának, márpedig ugy érzem, hogy
