Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/2

1973. május 7-8. - 1. A reformmal kapcsolatos, még le nem zárt kérdésekben állásfoglalás - 2. Jelentés a tananyag-korszerűsítési munkáról - 3. Az Egyetem előtt álló legfőbb feladatok az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban - 4. Egyéb - Doktori Szabályzat módosítása / Piackutatási elemzés- szervezés szigorlati tárgy felvétele /

oktatásnak szerinte mik a pozitiv és negatív tapasztalatai. Amióta a koncentrációs forma létezik, azóta kihivást jelentett a szokványos pedagógiai módszerekkel szemben. Ugy telt el ez a hat év, hogy állandóan a viták pergőtüzében állt a koncéntráció. Még annyit szeretnék mondani - reflektálva Haán elvtárs értékelésének egy pontjára -, hogy a vezetés részéről nem volt sosem presztízskérdés, hogy koncentráció legyen vagy nem. Mert ha ez presztízskérdés, hogy azt, amit határoztunk minisztériumi jóváhagyással be akartuk tartani és minél jobban kihasználtatni, akkor minden törvénysértés a presztízskérdéssel hozható kapcsolatba, t.i. hogy a törvények betartása az "presztízs". Sajnos az a véleményem, hogy a tanszékek egy sora sem tekintette presztízskérdésnek, és ezért sokkal kevesebb lett a választék egy-egy évfolyamon, mint amilyen lehetett volna, ha felismernék a szakképzés számára benne rejlő lehetőségeket. Ennek következtében nem elég nagy a választók a nem nyelvi koncentráción résztvevők száraára. Egyébként teljesen egyetértek Haán elvtárs értékelésével. Az ülésszakunk jellegét tekintve, itt most nem döntünk; az egyetem számára egy döntést próbálunk megalapozni, előkészíteni. Szabad mindent állítani, lehetőleg bizonyítással, vagy konstruktív elképzeléssel. Azonban próbáljunk az egyetem összfunkciójából kiindulva, tehát az egyes diszciplínáktól, külön igényektől eltekintve szólni a kérdéshez. Az egyetemen egy struktúrában kell hogy folyjék a közgazdászképzés, egy-egy tárgy csak része az összképzési-készségbeli ismeretnek. A tárgyak meg a szakák "imperializmusa", terjeszkedési törekvése érthető. A végén valakinek mégis vállani kell a strukturát, az egyensúlyt. A közgazdászképzésben sokféle nem is közgazdasági, vagy azon belül nem is elméleti tudomány együttes istápolása kell ahhoz, hogy felszereljük a kimenő diákot. Tehát komplexitásra való törekvés itt is nagyon jó lenne; hogy az ember tapasztalatát is értékelje. Pl. repBtitiv képzésben szerepelt-e, tehát ahol technikailag ismétlődnek a dolgok,