Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970

1970. április 22. - 1. A tudományos ülésszak szekcióülés vezetőinek rövid beszámolója - 2. A felszabadulás 25. évfordulója és a lenini centenárium ünnepi eseményeinek jegyzőkönyvbe foglalása - 3. Emlékplakettek adományozása

-6E 1 n ö k : Meghallgatva és megköszönve a szekcióvezetők beszámolóját, néhány gyors statisztikai adatot közlnék arról, hogy összességében men yiségilag milyen képet mutat a tudományos ülésszak. A plenáris ülésen 33o-an vettek részt, közülük lo % hallgató, 9o % egyetemi oktató. Az ülésszakon 3 szovjet és 1 német vendég jelent meg. Összesen 28 referátum, illetve korreferátum hangzott el vagy nyeit Írásbeli rögzitést, 27 egyetemi munkatárs és 1 külső előadó volt. Az előadók közül egyetemi tanár 6, docens 7» adjunktus 4, tanársegéd 2, tudományos kutató 1 és 3 hallgató. A vitában összesnn 3o-an szólaltak fel, a felszólalások száma ennél több, mert volt, aki többször is felszólalt. A magam részéről szeretném hangsúlyozni, hogy az eddigi tudományos ülésszakokkal szemben - akkor is, ha egyik-másik szekcióvezető pesszimistán számolt be, amivel nem is tudok teljes mértékben egyetérteni, legalábbis ami László elvtárs beszámolóját illeti - helyes volt rátérni arra a módszerre, hogy lénye ében a tanszékek, kutatók tudományos munkásságára épített referátumok legyenek és erről folyjanak viták. Emlékezzünk rá, hogy sok esetben alkalmak cimén irtak referátumokat, tehát inkább esszé-szerüek voltak, mint tudományos kutatáson alapuló munkák. Itt elég jelentős frontáttörés történt. A referátumok túlnyomó többségéről megállapítható, hogy saját kutatáson alapult vagy azok eddigi eredményeit közölte, vagy a kutatás eredményeinek bizonyos részét dolgozta fel erre a célra. A másik pozitiv jelenség, hogy bár semmit nem tettünk annak érdekében, hogy hallgatók is részt vegyenek az üléseken, de a téma iránt érdeklődő, tehetséges hallgatók megjelentek, sőt korreferátummal is szerepeltek a filozófiai szekcióban. Végül szeretném megjegyezni, hogy lehet, László elvtárs beszámolója azért ilyen pesszimista, mert illúziókat kergetett a vitával kapcsolatban, amit valóban lerombolt, hogy igen sok diák volt, ami nehezítette a szakmai vitát. De maguk a referátumok, akkor is, ha nem lezárt kutatások eredményeit közöl-