Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970

1970. február 9. - 1. Az Egyetem 1969. évi költségvetési beszámolója és az 1970. évi költségvetési gazdálkodás rányelvei - 2. Az egyetemi bérrendezés irányelvei - 3. Javaslat címzetes egyetemi tanári és docensi címek adományozására

-11­A napirend 2. pontjának tárgyalás a: Csizmadia Ernő Az előterjesztés kiegészítéseképpen bejelenti, hogy a nem oktatói állományú dolgozók bérrendezésé­nek elveit még nem dolgozták ki, igy tehát arról sincs döntés, hogy ott szükség van-e differenciálásra vagy sem. A legnagyobb problémaként a minősitő munka végzését jelölte meg. A minősités alapelveit tartalmazza az Egyetemi Tanács előtt fek­vő javaslat 1-4. pontja. A II/2 ponttal kapcsolatban, amely szerint a tanszáki javaslatokat kari szinten a dékán értékeli, az alapszervi párttitkár, a szakszervezeti elnök és a tanszék­vezetők meghallgatásával, azzal egésziti ki, hogy egyetértő megállapodásra kell jutni, 111. zsűrizni kell. A fő kérdés az, hogy milyen bérösszeg normatikákat kell kialakitani ahhoz, hogy a kari, ill. tanszéki felosztás megtörténhessen. Ezt követően a tanszékvezető rendelkezésére álló bérnövekményt saját magának kell felosztania. Megfontolandó a* is, hogy milyen ütemezésben folyjék a munka. Az elgondolás szerint a dékánok végeznék a munka zömét a Gazdasági Igazgatóság segitségável. El n ö k célszerűnek tartaná, ha az Egyetemi Tanács a követ­kező alapelvekben egyezne meg: 1. A bérrendezésre szánt összegeket nem egyszerűen elosztani kell, hanem ösztönző módon kell felhasználni. 2. A bérrendezés nagysága által determinált határok és a lehe­tőségek között differenciálni kell az oktatók érdemei szerint. A differenciálás politikai kérdés, mert ha nem egyenlően emel­kedik mindenkinek a fizetése, akkor egyesekben kellemetlen hangulat támad. Ezért nagyon fontos az, hogy a bérrendezésnél a párt, a szakszervezet és az egyszemélyi állami vezetés össz­hangja meglegyen, 3. A bérrendezés lebonyolítása lényegében értékitélet az egyes emberekről. Ezért a legnagyobb kollektivitással kell a minősi­tést végezni, mert a kollektív Ítéletben lappang a nagyobbfoku objektivitás. A rangsorolásnál inkább a kollektivitást kellene hangsúlyozni, a besorolásnál pedig a személyi döntés lépne elő­térbe. 4. Az egyes oktatók végleges besorolását közvetlen felettesüknek kell végezniök. Mint rektor, csak a dékánok ellenjegyzésével fogja a tanszékvezetők besorolását aláirni. Forgács Tibor elvileg egyetért az alapelvekkel, de nem az elvi egyetértésnél van probléma, hanem az aprópénzre váltás­nál. Kérdezi, mi a különbség az értékelés és a besorolás között. Elnök hangsúlyozza, hogy az egyes kategóriákba való be­sorolás még nem jelenti egyszersmind a bérek meghatározását is. Csak keretet jelentenek, amely keretet meghatározott normativák alapján kell majd karokra felosztani.

Next

/
Thumbnails
Contents