Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. október 23.
Egyetértek az anyagnak azzal a megállapításával, hogy az előadások ós gyakorlatik, szemináriumok aránya tekintetében további vizsgálódásokra van 3ziikség. Legyen szabad ismét hangsúlyoznom, hogy az egyetemi oktatás klasszikas formájának tekintem az előadasokat, olyan formának, ahol tapasztalt kutatónak és oktatónak élőszóban előadott fejtegetései rendkívül fontosak, nevelési, oktatási szempontból. Semmiféle bármilyen azép jegyzet vagy tankönyv, bármilyen hangulatos előszó nem pótolhatja az élőszó erejét, a pedagógusnak, tudományos dolgozónak közvetlen ráhatását. le vizsgálandónak tartom azt is, vajon éppen a szemináriumok nélkül oktatott tárgyak esetében lát3zik-e helyesnek az eljadtások korlátozása. Igen könnyen lehet olyan okfejtést is iiondani, hogy éppen a szemináriummal oktatott tárgyak esetében indokolt ez, nevezetesenökevesebb előadás problémáit a szemináriumokban meg lehet beszélni. A hallgatók felvethetik a kevesebb előadással kapcsolatban felmerült problémáikat. Olyan diszciplínánál, amely szeminárium nélkül kerül oktatásra, elvágjuk az oktatási folyamatot, légüres térbe helyezzük a diszcipJ linát, ha sem szeminárium, sem előadás nincs megfelelő számban. Ebben az 03etbon konzekvensen ki kell mondani, hogy ilyen tárgyakra nincs szükség a közgazdászképzésben, ezeket a tárgyakat mint a Közgazdaságtudományi Egyetemen oktatandó tárgyakat meg kell szüntetni. Nem elvileg megalapozott kompromisszum, hanem következetes eivi álláspont látszik célszerűnek. Az anyag arról beszél, hogy egyes oktatók azt tanítják és várják a hallgatóktól, amit tudományaguk szempontjából fontosnak Ítélnek. Hegedűs elvtárs helyesen utalt azokra a szabjektivumokra, amelyek ilyen esetekben felmerültek. Mindezek ellenére meggyőződésem az, hogy valamely tudományágon belül - most nem arról beszélve, hogy ez a tudományág milyen szerepet játszik a közgazdászképzésben, ez más kérdés - azt, hogy milyen fontos kérdéseket kell kutatni és oktatni, minden szubjektivitása ellenére az illető tudományág müvelője fogja tudni megítélni. Ez teljesen egységben van azzal, amit a felsőoktatási reform irányelvei ugy fogalmaznak megi a tanszék, mint az oktatás, a kutatás, a tudomány műhelye. Ebből a szempontból semminemű kollektív bölcsesség nem pótolhatja azt, amit az adott tudományszak művelőjének megítélése nyújt, viszont a 3zubjektivumokat korrigálhatja és pontosbbithatja. Itt jutunk vissza ahhoz, hogy a tártalmi kérdések megvitatása, %yetdmi tanácsülésen, kari üléseken, más értekezleteken való megtárgyalása, ahol a rokontudományok és más köz azdaaági diszciplínák képviselőinek bevonásával korrigáljuk az egyes diszciplínákban oktatott anyagot, ez az, aiaelynek követelményével és feladatával ezt az igen érdekes előterjesztést és egyben az Egyetemi tanács ős az Egyetem vezetősége ez évi programját ki kell bővíteni, mert a konkrét feladatkitűzéseket ke11 magfogalmazni• Elnök i Mivel Pach elvtrire elmegy, most szeretném megje- ^ gyezni, hogy az bgyetem munkatervében, amelyet a dékán és a tanszékvezető elvtársaknak kiadtunk, ^»nne van a tananyag korszerűsítésének folytatása, e követelmények megvitatása." " van benne azonban, hogy ebben az évben nem célszerű az is, g Tanács elé olyasfajta jelentést terjeszteni, amely arré'
