Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. október 23.

Egyetértek az anyagnak azzal a megállapításával, hogy az elő­adások ós gyakorlatik, szemináriumok aránya tekintetében további vizsgálódásokra van 3ziikség. Legyen szabad ismét hangsúlyoznom, hogy az egyetemi oktatás klasszikas formájának tekintem az elő­adasokat, olyan formának, ahol tapasztalt kutatónak és oktató­nak élőszóban előadott fejtegetései rendkívül fontosak, neve­lési, oktatási szempontból. Semmiféle bármilyen azép jegyzet vagy tankönyv, bármilyen hangulatos előszó nem pótolhatja az élőszó erejét, a pedagógusnak, tudományos dolgozónak közvetlen ráhatását. le vizsgálandónak tartom azt is, vajon éppen a sze­mináriumok nélkül oktatott tárgyak esetében lát3zik-e helyesnek az eljadtások korlátozása. Igen könnyen lehet olyan okfejtést is iiondani, hogy éppen a szemináriummal oktatott tárgyak eseté­ben indokolt ez, nevezetesenökevesebb előadás problémáit a sze­mináriumokban meg lehet beszélni. A hallgatók felvethetik a ke­vesebb előadással kapcsolatban felmerült problémáikat. Olyan diszciplínánál, amely szeminárium nélkül kerül oktatásra, elvág­juk az oktatási folyamatot, légüres térbe helyezzük a diszcip­J linát, ha sem szeminárium, sem előadás nincs megfelelő számban. Ebben az 03etbon konzekvensen ki kell mondani, hogy ilyen tár­gyakra nincs szükség a közgazdászképzésben, ezeket a tárgyakat mint a Közgazdaságtudományi Egyetemen oktatandó tárgyakat meg kell szüntetni. Nem elvileg megalapozott kompromisszum, hanem következetes eivi álláspont látszik célszerűnek. Az anyag arról beszél, hogy egyes oktatók azt tanítják és várják a hallgatóktól, amit tudományaguk szempontjából fontosnak Ítél­nek. Hegedűs elvtárs helyesen utalt azokra a szabjektivumokra, amelyek ilyen esetekben felmerültek. Mindezek ellenére meggyő­ződésem az, hogy valamely tudományágon belül - most nem arról beszélve, hogy ez a tudományág milyen szerepet játszik a közgaz­dászképzésben, ez más kérdés - azt, hogy milyen fontos kérdése­ket kell kutatni és oktatni, minden szubjektivitása ellenére az illető tudományág müvelője fogja tudni megítélni. Ez teljesen egységben van azzal, amit a felsőoktatási reform irányelvei ugy fogalmaznak megi a tanszék, mint az oktatás, a kutatás, a tudomány műhelye. Ebből a szempontból semminemű kollektív böl­csesség nem pótolhatja azt, amit az adott tudományszak művelő­jének megítélése nyújt, viszont a 3zubjektivumokat korrigálhat­ja és pontosbbithatja. Itt jutunk vissza ahhoz, hogy a tártalmi kérdések megvitatása, %yetdmi tanácsülésen, kari üléseken, más értekezleteken való megtárgyalása, ahol a rokontudományok és más köz azdaaági diszciplínák képviselőinek bevonásával korrigáljuk az egyes diszciplínákban oktatott anyagot, ez az, aiaelynek kö­vetelményével és feladatával ezt az igen érdekes előterjesztést és egyben az Egyetemi tanács ős az Egyetem vezetősége ez évi programját ki kell bővíteni, mert a konkrét feladatkitűzéseket ke11 magfogalmazni• Elnök i Mivel Pach elvtrire elmegy, most szeretném megje- ^ gyezni, hogy az bgyetem munkatervében, amelyet a dékán és a tanszékvezető elvtársaknak kiadtunk, ^»nne van a tananyag kor­szerűsítésének folytatása, e követelmények megvitatása." " van benne azonban, hogy ebben az évben nem célszerű az is, g ­Tanács elé olyasfajta jelentést terjeszteni, amely arré'

Next

/
Thumbnails
Contents