Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. október 23.
hosszabb a képzési ido, másrészt jobb kvalitása hallgatók állnak rendelkezésre 9 valamint a tanári .ur ie tapaszt ítabb. A szaktárgyakkal kapcsolatban ne;; le: )t azt mondani, hogy másfélszer több az egyote»i tananyag, mint a szakiskoláké, azonban ez nem jelenti azt, nogy ugyanannyi t io tudnak a szakiskolai hallgatók, átnézte a Számviteli Foisitola tanaiyagát* ott 3 óv alatt akarnak u^anaanyi óraszámot leadni, mint az Egyetemen 4 óv alatt* tíz azt jele ati, hogy rendkívül zsúfolt az oktatás ás ez csökkenti a hatékonyságot* László elvtárs megjegyzésére: valóban kimaradt egy tárgycsoport: szakágazati készségfejlesztő anyagokról van szó. Ilyen ma nagyon kevés van. Bognár Józsefi Az előterjesztásnék nagyon sok pozitív vonása van; hossza idő óta először fordul olő, hogy ilyen problémák megtárgyalásra korülnek. Az egyetemi reformot nem mindsn vonatkozasban tekinti olyannak, mint arai a közgazdasági oktatás kérdését a \ i ;tek oldaláról végiggondolta. Annál inkább üdvözölni kell az előterjesztést, mert a szükségletek jelantié mártákben átalakaltak is a képzés bizonyos társadalmi szükségletek kielégítése érdekében folyik, teh ,t lehetetlen, hogy a képzés struktúrájának maghatározáaunál ezt ne vegyük figyelembe. Az anyaggal kapcsolatban első észrevétele az, hogy talán az elfogadható lenne, hogy első lépésben coaa ennyi változtatás valósuljon meg gyakorlatilag, mart nemcsak arról van szó, hogy elvileg helyes irányba kell mer-ni, hanem arról is, ho.y a végrehajtható változtat soknak van egy optimális mennyisége, üa annál többet változtatunk egyszerre, akkor ea negatív következményekkel járhat, fíom olyan oldalról akarja a kérdést megközelíteni, mint aki nem méltányolja, hogy ilyen szempontok vannak és hogy fokozatosságot kell biztosítani, de a távolabbi célokról Is-szeretne beszélni* Véleménye szerint az előterjesztés annyiban ne.; oldja mg, a problémákat, hogy nem tudja csökkenteni azt a nagy anyagmennyiséget, ami noi-Jt oktatásra kerül, i &án az ismerotn* annyisége rendkívül gyorsan nő, ennek következtében nem valószínű, hogy minden oktatható, arci pillanatnyilag oktatásra kerül, ajaire oegfelelő ágazatok stb. van ak felépítve, ugyanakkor egy sereg teljesen uj dolgot is be kellene hozni az oktatásba, tibben látja aa alóterjesztés legfőbb gyengéjét, hogy nem tudja elszánni magát mélyebb változtatásokra, áa: em raaraá a szaktárgyak, általános tárgyak, módszertani tárgyak köreteiben, ami jelenleg megvan, ás valami kis javitással a szaktárgyak oldalára igyekszik billenteni a mérleget. Alapvető kérdés, hogy megoldható-e, hogy minden változatlan mennyiségben kerüljön oktatásra, de aj anyagok is bekerüljenek és még se legyen túltör élés. Vitathatónak érzi, hogy fenn akarjuk tartani a jelenlegi szakokat a jelenlegi formában, valamint a kari épitményoKot is.