Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1968. július 2. - 1. Az Egyetem káderfejlesztési terve az 1968/69 -1970/71 tanévekre. Előadó: dr. Kovács Károly, a Szem. Csop. vezetője - 2. Jelentés az Egyetem 1967-68 tanévben végzett munkájáról. Előadó: dr. Szabó Kálmán rektor - 3. Előterjesztés a 3 hónapos zárógyakorlat és a szakdolgozat bevezetéséről. Előadó: dr. Bedő Gyula rektorhelyettes
-4/ az uj tananyag bevezetését. A korazoriisitaai terv és távlati tanterv kidolgozásának befejezésével ás elfogadásával, főhatóságunk által történt jóváhagyásával j.elentős mértékben csökkent, ill. egyes tárgyak esetében megszűnt a bizonytalanság. Ezt a tényt az elkészitett káderfejlesztési tervek is tükrözik, amenynyiben bennük a tanszéki feladatok világos, többnyire személyekre szóló megfogalmazást nyertek. Bizonyos tantárgyak esetében azonban még ma is útkeresés állapotában tartanak az érdekelt tanszékek; az okoz gondot, hogy azok programja miként illesztendő be a leghatékonyabban az uj képzési rendszerbe. Az elődadások és azemináriumok szakmai korszerűség és világnézeti-politikai-erkölcsi neveló'hatás tekintetében szolidan ugyan, de többnyire alkalmazkodtak a gazdasági gyakorlat változása, a közgazdaságtudomány fejlődése, valamint a kül- és belpolitikai helyzet alakulása által felvetett igényekhez. Ez az alkalmazkodás azonban - a korábbi évekhez hasonlóan - többnyire még mindig csak amolyan "lépéstartást" jelentett; vagyis lényegében a gyakorlat hűbb ábrázolására, a problémák bátrabb felvetésére és a tudomány eredményeinek, a korszerű, elsősorban matematikai módszerek fokozottabb felhasználásara szoritkozott. Még mindig sok azonban az olyan előadás, amely nem igen ad többet az irott tananyagnál és nem eléggé meggyőző sokszor a szocialista épités eredményeinek bemutatása sem. Nem jelentett és a jelenlegi képzési rendszerben nem is jelenthetett olyan változást, amely az uj gazdasági mechanizmus igényeinek megfelelő, a közgazdaságtudomány fejlődését és az élenjáró gyakorlatot tükröző közgazdászképzés terén volna számottevőnek nevezhető. Sz a következő években fokozatosan megoldandó feladat. Mindazonáltal oktatóink erőfeszítései egészében véve nem voltak sem hiábavalók, sem eredménytelenek; a korszerüsités irányába mutattak és a korszerű képzésre való áttérés útjait egyengették, olyan hatásfokkal, amilyent a jelenlegi struktura korlátai engednek. Az oktató-nevelőmunka mód szer ei tekintetében is volt bizonyos tökéletesítésre való törekvés, amely az előbbihez hasonlóan ás azonos okokból szintén csak erősen behatárolt sikerű lehetett. Főként a szakszemináriumoknak a tanév során általá-
