Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1966. december 5. - 1. Jelentés az 1965/66. tanév tanulmányi munkájáról, valamint a vizsgák és államvizsgák tapasztalatairól. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat az egyetemi oktatók jutalmazási rendszerének továbbfejlesztésére. Előadó: dr. Riesz Miklós tanszékvez. egy. docens - 3. Szóbeli tájékoztató a magyar-jugoszláv üzemszervezési konferenciáról. Előadó: dr. Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Egyéb
-2vizsgaátlag ugyani s - ugyancsak az utóvizsgaidőszak lezárása után - a nappali tagozaton 3,54 vol t, valamivel alacsonyabb, mint a 2. falává. Az elégtelen vizsgá k számát tekintve - az utóvizsgaidőszak utáni helyzetet nézve - megnyugtató a kép, hiszen a kötelező vizsgák 1 %-át teszik csak ki. A bukások viszonylag kedvezőbb alakulását alátámasztja az is, hogy pl. tavaly 634 fő, idén 492 fő bukott. Ismát érvényes az a többéves tapasztalat, hogy a legalacs onyabb szinvonalat az I. és II. évfolyamos hallgatók vizsgaere dményei tükrözi k, bár átlaguk az egyetemi összátlaghoz képest nem mutat jelentős eltolódást. /I. évfolyam 3 t4o, II. évfolyam 3,4 4/» Ennek oka - egyéb tényezők mellett - főként az, hogy a bukások aránya ezeken az évfolyamokon legnagyobb, kirivó e tekintetben a II. évfolyam, mert az utóvizsgaidőszak utáni 138 összegyetemi elégtelen vizsga közül loo esik erre az évfolyamra, s ennek mintegy 9o %-át az államvizsga I. szigorlat sikertelen vizsgái képezik. Az I. évfolyamo n az utóvizsgaidőszakban - a nyári vizsgaidőszakhoz kezest - javult a helyzet, amikor az átlag 3,29 volt. A még meglévő elégtelenek - a Matematika Tanszék jelentős erőfeszítése ellenére - elsősorban Valószinüségszámitásbó l adódnak. Érdemes megfigyelni, hogy - a korábbi tapasztalatoktól eltérően - az I. évfolyamos vizsgaeredmények nem mutatnak jelentősebb szóródásokat. /Ipar 3,32, közlekedés 3,37, belker. 3,25, külker. 3,61, agrár 3,5o, nemzetközi 3,69, tanári B. 3,27/ Ebből arra is következtethetünk, hogy az eddig gyengébb eredményt elérő szakok - mint pl. pénzügy és agrár - "beiskolázása" ezúttal jobban sikerült. Ugyancsak az I. évfolyam tanulmányi munkájának értékelése kapcsán emiitjük meg, hogy az 1965/66 tanévben a külföldi hallgató k első izben folytatták tanulmányaikat speciális tanterv szerint az elméleti közgazdasági ás tervezési szakon. Tanu lmányi átlaguk 3,5 7 - utóvizsga időszak után - egyetlen bukás volt matematikából. Viszonylag alacsony volt a bukások száma /8,5 %/ a nyári vizsgaidőszakban is, s elég sok jeleB vizsga is adódott /24,3 #/, ami részben némi liberalizmussal magyarázható. A tapasztalat tehát azt bizonyitja, hogy érdemes volt ezeket a hallgatókat külön rendszer szerint egy csoportban oktatni, igy eredményesebben sikerült előképzettségi hiányosságukat csökkenteni, ill. kiküszöbölni. Az I. évfolyamos hallgatók tanulmányi munkájára erősenhatáasal van a fölvételi munka eredményessége. A karok felmérései alapján kétségtelen összefüggés tapasztalható a felvételi pon tszámok é s az elért vizsgaeredmények közöt t. Pl. az Ipari Kar 'adatai szerint 54 hallgató közül 1Y vagy annál több pontszamot elért nappali hallgatóból nagyon csekély az elégséges, ill.
