Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. július 10. - 1. Az Egyetem beszámoló jelentése az 1966/67 tanévről - 2. Az 1967. novemberi tudományos ülésszak végleges programja és közvetlen előkészítés

-11egyetértünk abban, hogy az előadások tartalma, szinvonala és célszerűsége dönti el alapvetően továbbra is, hogy milyen arányban látogatják a hallgatok az előadásokat. Helyes, hogy az Egyetem vezetői a reform-munkálatok idején állhatatos küzdelmet folytattak a reális óraszámok kialakításáért. Akkor a .Minisztérium áég nem tartotta ezt helyesnek, ezt önkritikusan kell mondani. Ma is az a vélemény, hogy az óraszámokat nem helyes cél nélkül csökkenteni; a hallgatók elsősorban nem túlterheltek, hanem feleslegesen terheltek. Az egyetemek most már önállóan dönthetnek az óraszámok tekintetéoen, az Elvtársak is éljenek ezzel a lehetőséggel. Bz nem könnyű, de a Minisztérium részéről mar nincs akadálya. Itt szeretné íegemliteni a helyes tanrend kialakitás.. t. Ez igen sok időt szabadit fel a hallgatók részére. A Közgazdaságtudományi Sgyete.MH, ahol tanitjak a vállal ,ti munka tudományos szervezésének módszereit, a legalkalmasabb arra, hogy saját tevékenységét az oktatási programok alapján szervezze, még akkor is, ha korlátozó tényezők nem teszik lehetővé azonnal a legjobb megoldást. A tudományos munka a minisztérium megítélése szerint is örvendetesen fellendül-. Teljesen egyetért a hozzászólókkal, valóban igen sok probléma van az egyetemen, ősszel egy Népszabadság-cikk keretében igyekezett néhány gondolatot az egyetemi tudományos munkával kapcsolatban kifejteni és módjában áll a Központi Bizottság által el célra létrehozott bizottságban is munkálkodni. Az Egyetemi Tanács plénuma előtt csak Ígéretet tehet, hogy azokat az egészséges elképzeléseket és elgondolásokat, amelyeket eddig is éveken keresztül leir&ak az egyetemi vezetők - és most is elhangzottak - igyekezni fognak ugy csokorba kötni, hogy az illetékes párt- és kormányszervek figyelmét felhivja azokra az óriási szellemi kapacitásokra, amelyek az egyetemeken adva vannak és amelyeknek felhasználása a népgazdasag és a tudományos fejlődés számára óriási repertoár. Nem ismeri a Közgazdaságtudományi Egyetem kapacitását ebben a vonatkozásban, de a budapesti egyetemeken ezernél töub diplomás dolgozik és nyugodtan lehet állitani, hogy a Műszaki Egyetem szellemi kapacitása bármilyen feladat elvégzésére a leggazdaságosabb és a legkisebb beruházás mellett alkalmas. Szinte érthetetlen, hogy nem nyilvánvaló illetékes vezetők előtt, hogy ezt az óriási kapacitást nem használtuk fel az elmúlt lo év alatt ugy, ahogy indokolt lett volna. Látva az itteni problémákat, Ígéretet tehet, hogy ezeket helyesen rendezve és elfogadható javaslatokat téve fogják a Párt Központi Bizottsága elé terjeszteni. Mindenütt felmerül az a kérdés - műszaki egyetemi példánál maradva - hogy alig van olyan tanársegéd, akinek másodállása ne lenne. Joggal kérdezik, hogy miért nem szervezzük meg a másodlagos fizetéskiegészitésá lehetőséget, hogy az egyetemhez szervesen idomuló feladat legyen, amibe felsőbb éves hallgatók is bekapcsolódhatnak. Ezt keil majd kimunkálni és ebben Szabó elvtárs munkájára is komolyan számítanak.