Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. május 15. - 1. Jelentés a MSZMP IX. kongresszusa anyagának feldolgozásáról. Előadó: dr. Kiss Arthur [!] elvtárs - 2. A mechanizmus reformjával kapcsolatban szükségessé váló módosítások a szocializmus politikai gazdaságtana oktatásában. Előadók: Berei Andor, Szabó Kálmán, Bedő Gyula elvtársak - 3. Egyebek

- 5 kérdéseket megpróbálják ugy feloldani, hogy megfelelő vitákkal, feldolgozással igyekeznek világossá tenni a problémákat és akkor nyugodt lelkiismerettel oktathatjuk is. A vitás kérdésekben eddig is azt tették, hogy amennyiben nem kerülhető el ezek tárgyalása, ott megmondják, hogy milyen különböző álláspontok vannak; az előadónak jogában áll megmondani, hogy ő mit'tart helyesnek, de kötelessége megmondani azt is, hogy milyen más nézetek vannak és hogy vita folyik. Szabó Kálmán: Réczei elvtárs kérdéséee: zavart okoz, hogy az emiitett részben az elsajátitás szó kimaradt. A termelt javakra vagy a termelési eszközökre is vonatkozik-e az elkülönültség, - erre saját véleményét tudja mondani. Amennyiben a vállalatnak van lehetősége arra - ahon a ícöröh' belül, amely állandóan szabályozva van, amit gyakorlatilag a fejlesztési alap jelent hogy a termelési eszközöket modernizálja, bővitse, ez kimeriti azt a kritériumot a tulajdon tekintetében is, hogy a vállalatoknak viszonylag önálló szerepük van a termelési eszközök társadalmi elsajátításában. A tulajdon társadalmi, össznépi, de ezen belül nemcsak a gazdálkodás szempontjából van önállóság, elkülönültség, hanem a termelési eszközök elsajátítása tekintetében is, amennyiben az elsajátitás céljainak meghatározását, a termelési eszközök működtetésének célját értjük. Szzel szemben Földes Károlynak az a véleménye, hogy csak funkcióban van elkülönülés és az állam megtartja magának a termelési eszközöket össznépi tulajdonban. Ez a kérdés is mutatja, hogy ezt a problémát meg kellene vitatni, jogászoknak ás közgazdászoknak együtt. Réczei László: Abból indul ki, amit Szabó elvtárs felvetett. Egy sor rendkívül fontos gondolat van felvetve, amelyekkel éppen ellenkező dolgok vannak a törvényekben. Tehát nem lehet politikai gazdaságtanként tanitani olyan tulajdonformát, amit a jog nem ismer el. Nemcsak a jogászokkal egyetértésben kell az anyagot kidolgozni, hanem a törvényeknek is megfelelő mértékben lépést kell tartaniok a közgazdasági szisztémák kidolgozásával, a tulajdonviszonyok alakulásával. Ma nincs olyan állami vállalat, amelynek saját tulajdona volna, nincs saját terméke és ezért nem is adás-vételi szerződéssel adja tovább, hanem szállítási szerződéssel, úgyhogy teljesen külön kialakult jogi szisztéma az, ami arz egységes állami tulajdonviszonyon belül a tulajdon tárgyának ide-oda tologatását ellenérték fejében rendezi. Ezt rendkivül nehéz jogilag követni, amikor az uj mechanizmus elhatározása alkalmával az első elsietett, legfőbb intézkedés az volt, hogy a szállitási szerződéseire vonatkozó jogszabályokat modernizálni kell. Ezek már megvannak és abból indulnak ki, hogy csak egységes állami tulajdon létezik. Azt ki lehet fejteni, hogy mi volna a helyes, mi felé haladunk. Szeretné felhivni a figyelmet arra, hogy a jog sok helyen megmerevíti a tudományt is, mert nem lehet, hogy az Bgyetem egyik előadója azt tanitsa, hogy ilyen és ilyen tulajdonok léteznek, a másik pedig ellenkezőt mondjon. Tehát ellentmondások vannak az oktatásban.