Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. január 30. - 1. Néhány ideológiai-politikai kérdéssel kapcsolatos feladataink egyetemi oktató és nevelő munkánkban az MSZMP IX. kongresszusa tükrében. Előadó: Erdei György docens, a PB agit.—prop. titkára - 2. Szóbeli tájékoztató a VIII. Országos Diákköri Konferencia előkészületeiről. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes

-9A párt és a munkásosztály vezető szerepével kapcsolatban: elsősorban a problémákat érintő oldalát szeretné felvetni, s a helyes munkastílussal kapcsolatban szeretne megjegyzést tenni. A munkastílus a kitűzött célok megvalósítása során használt módszerek a demokratikus centralizmus felfogása és alkalmazása mértékében magában foglalja a helyes viszony kialakulását a pártapparátus, a párttagság és a tömegek között, és magában foglalja a hibák gyors felismerését, kijavítását, ezzel kapcsolatban a tömegek véleményének ismeretét, az erre való gyors reagálást és ennek megfelelő hasznosítását. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az utolsó időket, azt láthatjuk, hogy ebben a munkastílusban vannak problémák. Az a tény, hogy egyes esetekben bizonyos jelenségek túlértékelését tapasztaljuk, pl. a munkásosztály jelenlegi politikai érettségi fokának túlbecsülésével találkozunk, vagy egyes esetekben a reagálásnak viszonylagos késésével, egyes kérdések prezentálásának nem a legjobb módszerekkel való megoldásával, azt mutatja, hogy a párt vezető szerepének fokozottabb érvényesüléséhez szükséges a munkastilus javítása, természetesen egyéb feltételek mellett. Egy másik probléma az állásfoglalás különböző kérdésekkel kapcsolatban. Az anyag azt a megjegyzést tartalmazza, hogy az ideológiai offenzíva továbbfejlesztése a polgári, kispolgári nézetek és izlés ellen határozottabb harcot tesz szükségessé• Ez helyes, de rögtön problémák vetődnek fel, amint ennek alkalmazásáról van szó, hogy mit nevezünk polgári, kispolgári Ízlésnek, Van amiről biztosan tudjuk, hogy az, de pl. ha azelőtt felvetődött a kozmopolitizmus, a hallgatók rögtön tudták, ezt a szük nadrág és a hosizu haj jelenti. Nehezíti az ideológiailag helyes állásfoglalát bizonyos kérdésekben való nem egyértelmű magatartás, ami zavart és tájékozatlanságot okozhat. Egyfelől ünnepeljük pl. Aragont, másfelől azt mondjuk, hogy bizonyos kérdésekben a kispolgárihoz közelálló álláspontot foglal el. A kettő azonban sohasem egyszerre történik és ez zavar. A másik kérdés a realizmus-vita. Megjelent Garodi közismert könyve és néhány cikke, A Társadalmi Szemle három évfolyamát összehasonlítva azt látjuk, hogy bár állandóan polemizál Garodival, minden cikk egy lépés engedményt tesz neki. Az Irodalmi Újság legutóbbi szamában Héra Zoltánnak van egy cikke, amely egyértelműen dicséri Garodit és azt veti fel, hogy az uj szenvedélyes keresése hibákkal jár. Ezt a kérdést rendkívül nehéznek tartja, a Garodival kapcsolatos vitát termékenynek, mert hozzájárul a realizmus fogalmának helyesebb értékeléséhez. Ilyen példát sokat lehetne emliteni. Nem akar kitérni arra a vitára, amely jórészt a Valóságban a társadalmi osztály- ás áréte^képző elemek szerepéről, a tulajdonviszonyok és a munkásosztály szerepéről folyik. Egyik oldalon