Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. november 1. - 1. Az Egyetem 1965-68. évi káderfejlesztési terve. Előadó: Kovács Károly, a Személyzeti Csoport vezetője

-15mazásban a tudományos bázis fejlődőben léte feltétii és következmény is. Sohasem kizárólag feltételről, hanem mindig kicsit következményről is van szó a dialektikus összefüggés értelmében: ahogy az oktatási teendők kifejlesztenek tudományos munkálatokat, ezek visszahatnak az oktatás továbbfejlődésére stb. Amikor már Ígéretes kezdemények vannak, ezeket támogatni kell, hogy továbbfejlődhessenek. Szép elvtárs hozzászólásával már többen és egyes vonatkozásokban helyesen polemizáltak. Felszólalásának' azt az oldalát szeretné megemlíteni, amely axxaxxaxaikBZBl* az ellenőrzésre és kádercserére vonatkozott. Hogy itt nem mechanikus kapcsolatról van szó, arról Kovács Károly elvtárs beszélt, de hogy lehetséges kapcsolatról van szó, azt helyes aláhúzni és ezzel a keletkezőkben az eddiginél nagyobb mértékben kell foglalkozni, először a "hol" kérdését határozva meg és azután a "honnan"Nem fogunk sokat találni, de egyes eseteket találunk és ezeknek a körülirása, meghatározása ránk vár, enélkül nem lehetünk elégedettek káderfejlesztési tervünkkel. Egyik hozzászólás utalt arra, hogy mi megpróbáljuk az előléptetés követelményeit megfogalmazni, örvendetes volna, ha ezekre a Minisztérium megfelelőképpen reagálna ós még örvendetesebb volna, ha a jövőben az egyetemek közti egyenetlenségek kiküszöbölődnének. Ezzel nem kiván részletesebben foglalkozni, de számunkra nehézséget jelent, hogy amikor legjobb tudomásunk szerint próbáltuk az egyetemi tanári kinevezések követelményeit megfogalmazni és ezt javaslataink megtételénél alkalmazni, olyan esetekről szereztünk tudomást más egyetemek területén, amelyek a mi követelményrendszerünk realitásába vetett meggyőződésünket kissé csorbították. Ettől független az a körülmény, hogy az Egyetem nx elmúlt esztendők során megtett fejlődés^ eredményeképpen - mint erre a káderfejlesztési terv is utal - a következő évekre nagyobb számban látjuk megérettnek a feltételeket ilyen előléptetések javaslatba hozására. Kovács Károly elvtárs már reagált a minősítések problémájára, amiről Riesz elvtárs beszélt. Riesz elvtárs helyesen mondta, hogy ezt nem szabad bürokratikusán értelmezni. Van azonban ennek olyan oldala is, amire u-talni kell néhány szóval: a minősítések megfogalmazása, tanszéki értekezleten való megvitatása, az érdekeltettek való aláiratása nem formális dolog, sőt talán leginkább vág abba, amit Kahulits elvtárs kádermunkának nevezett: a szemtől-szembe való értékelés és kritika alkalmazása. A káderfejlesztési terv időszakában van előrelépni való ebben a vonatkozásban: az őszinte, világos, nyilt értékelésben, abban, hogy értékeléseink teljesen egyformák legyenek, ha négyszemközt, ha 8-lo-szemközt vagy az Egyetemi Tanács nyilvánossága előtt hangzanak el. A kritika vonalán talán még -gyetemi Tanácsülésen is volt egy-két olyan mozzanat, amely más hangsúllyal került említésre, mint fceet-ieg'más alkalommal. Éppen ez az egyik legfontosabb dolog a káderfejlesztési tervvel kapcsolatban: a telje-