Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

9 z , a K á a 1 t s ^yörgytA* irán., el veknea. olyan iai^nyossa..,üra ülvánoc. felnivel a figyelmei* aaljt egy olyan változó tényezővel .aposolatos* onol a vál.osá.. iránya azt is jelenti* hogy önnek a tényezőnek a azerepe az egész gazdaság növekedése szempontjából perspektivikuean növekedni fogi a tudományos és technikai, hal&dasról vau ssó, a „uaoaeayos kutaöások és ezek eredményeinek összefüggésében. Ha nea fordítunk idejében ksllö gondot gazdaságfejlesztési . célkitűzéseink tudományos i,

;ega lapozás ára, ne ei esők olyan vonatkozásban, aogy javitsjuk termelési aódaaer inket, növéljük a tudoaányos megalapozottságét* ha nea agy la* hogy az elérendő sélok stegvalósitá. át kellő időben, kellően s, egfontolva tttzsük ki, akkor könnyen elérkezhetünk oua, ao a aa rendelkezeare álló források eladónak és nea I leásnák olyan sartalékaiak, íio<jr lépést tarthassunk az egész Vilá. on gyorsas aaladó tudoaányos és teeanikai aaiudással. 1 gyakorlati .aaokemberek süssaki fejlesztésen általában uj Syártsányteehnoiógiák bevesetéáét értik. Szt összekötik a b«rouázáei tevék^nységgol. Ma az ajtademiai kösuk autató^ár^ dójával találkoaom, ők kutatás alatt az elaéleti alapkuta- ."••T" Sásokat éi.'tik. A gazdasági vesetökna^y részéne* fejében nem elég világosan rajzolódik ki az, hogy a mutatás ós a fejlesztés egységes tevékenység, iia gazdaságirányítási rendszerünket nem vagyunk sépeoek a tudományos kutatástól az üzeieaitesig kézbentartani, ha elaprózsuk a kutatóiunkat és aának nem lesz központi irányieb gazdája, akkor nea tudunk célt érni. 4s isányalvea ik. oldalán az áll* ho^y a nép^azuaso^i tervezés alapvető feladata a gazdaság fejlesztésé, a ^ézdasági növekedes optimális egyensúlyát biztosító fő arányainak ;aeg— h terveséea. értésem saerint amikor ezt leírták, nea gönaolfta* olyan fő arányira f nint a terhelői kapacitás bővítésére fordított beruházások arányára. Ha ezt aea £&rtyn& fő aránynak* nem blztcsitaató a.gazdasági egyensúly uoassabbtávon