Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1
1965. október 4. - Doktorrá avatás - 1. Az Egyetem munkaterve az 1965/66. tanévre. Előadó: dr. Pach Zs. Pál rektor - 2. Az 1964/65. tanévvégi vizsgatapasztalatok. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 3. Egyebek
1 2" 4íf rektori utasítás ebben az évben szigoritott, lervöditette a határidőket. Az esti-levelező hallgatók esetében is a tanév megkezdéséig be kellene zárni a rendes vizsgaidőszakot és szeptember végéig tarthatna az utóvízsgaídőszak. A vizsgaengedélyek terén aok javulás van, bár egyetért azzal, hogy vannak problémák. Krekó elvtára felvetette az átirányítást , - elvileg erre van lehetőség, ezzel foglalkozni kellene. Az uj vizsgamódszerekre vonatkozó javaslat ügyében az előterjeaztéahez ragaszkodna. A vizsgáztatás bizonyos alapvető formáinak egységesnek kell lennie, természetesen azonban lehetnek tárgyanként különböző formák. A karok rendezzenek ezzel kapcsolatban vitákat, amelyek alapján tisztábban lehet majd látni. A két munkaértekezletet illetően: ezt elsősorban a hallgatók szempontjából kell nézni, nem szükséges, hogy minden értekezleten résztvegyen a tanár, - ezt dönte el a Kar. Berei elvtársnak igaza van, hogy a 3.ooo oldal két évre elfogadható, de nem árt egyet azzal, hogy a pol.gazd. szigorlat mindezt az anyagot tartalmazza. Körül kellene határolni azokat a témákat, amelyek a szigorlat tárgyai. Suara elvtársnak: véleménye szerint az előterjesztéshez kell ragaszkodni, később esetleg újra fel lehet vetni ezt a kérdést. Elnök :A hasznos anyag, jó vita ás Bikics elvtárs válasza után csak kevés mondanivalója van. Nagyon helyes volt, hogy a vita középpontjában a követelmények józan mérsékletü, de határozott emelésének továbbvitele állott. Az Egyetemi Tanácsnak az a véleménye, hogy a mult évben meghatározott irányvonal etekintetben helyes, következetesebben kell továbbhaladni ezen az uton, összekapcsolva azzal, ami a vitában elhangzott: a megalapozás erősitéaével. Ez jelenti a hallgatókkal való foglalkozás minőségének javítását ás a tananyagok minőságének javítását is. Világos, hogy a követelmények leginkább akkor emelkednek, ha tananyagaink színvonala emelkedik és akkor tudjuk ezeket a követelményeket reálisan felállítani, ha a hallgatókkal jobban foglalkozunk és minél többet teszünk annak érdekében, hogy a hallgatók a szükséges iamereteket elsajátítsák. Teljesen egyetért azzal, mint helyzetképpel, hogy egy csomó tárgyban nem lehet megalapozottan ma még olyan követelményeket állítani, mint pl. matematikában, politikai gazdaságtanban vagy néhámy mas tárgyban. Ez azonban - mint helyzet-megállapítás - egyben feszültséget is kell jelentsen és elsősorban ezt a feszítőerőt kell szem előtt tartani, és hogy végső soron ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele, hogy egyes tárgyak,nehézsági - ewü tMAi^'Wy. fokát (hosszabb időre adottnak tekintsük; ez azt jelenti, • «Ai — hogy az adott tudomán yág diszciplinátósacc kidolgozásában koOuurfTtox*!moly tennivalók vannak. Nincs abban semmi csodálatos, ha
