Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja

-18t A \t tetésánek módjai igen különbözőek lesznek. A műszaki fejlődés kérdése: egészen bizonyos, hogy a társadalmi érdek változik a műszaki fejlődéssel. Kirivó példa, hogy a Szovjetunióban a műszaki fejlődésnek régebbi színvonalából kiindulva döntő társadalmi érdeknek tekintették a kohászat ás a kapcsolódó iparágak fejlesztését, közben a ' műszaki fejlődés tovább folyt es egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a társadalmi érdek ma már nem feltétlenül a vaskohászat elsőrendű fejlődését követeli meg, hanem pl. a vegyiper bizonyos ágaiét. A Szovjetunióban ezt későn ismerték fel. Ez kihat a társadalom és a vállalatok érdekeinek összeegyeztetésére, sőt az egyéni érdekekre is. Ha a ma progresszív miatt iparágaks±

xvisszaszoritjuk a társadalmi érdek szempontjából régi iparágakat, ami ágazati árdékként is fellép, ez a fejlődés kihat más iparágakra ás ezen belül egy sor vállalatra is. Nálunk vannaic megyék, ahol már felmerül, hogy a szénbányászat bizonyos vállalatait, üzemeit nem kell fejleszteni, sot vissza kell fejleszteni, és ez társadalmi érdek. Ez ugy is jelentkezik, mint ágazati érdek, de kihat a vállalatokra és egyénekre is. Gondolkozni kell tehát, hogyan lehet a társadalmi és egyéni érdekeket összhangba hozni. Ez nem könnyű kérdés. A műszaki fejlődés közrejátszik abban, hogy a társadalmi., vállalati és egyéni érdekek más rendszerét kell létrehozni. A ráhatás nemcsak anyagi ráhatás kell legyen, hanem a társadalmi érdek tudatosítása is, mert enélkül nem megy. Az anyagi és erkölcsi érdekek teljes elválasztása az anyagban nem helyes, főként az oktató-nevelőmunka szempontjából. Hogy mennyire változnak ezek az érdekkapcsolatok időben ás tárben, Pach elvtárs elmondta. Elsősorban az időtényezőre gondol. Másképp alakul a kapcsolat, ha azt nézzük, mi a helyzet a következő egy-két ávben és más, ha hosszabb távon vizsgáljuk. Az egyéneknél is fennáll ez, de itt már igen nagy különbség van a társadalmi éa egyéni időszámítás között, nem szólva arról, hogy az egyének egy része az^idősebb korosztályhoz tartozik, akiket a legközelebbi jövő érdekel a legjobban. Ez is csak anyagi eszközökkel nem oldható meg, az erkölcsi tényezőket erősen számitásba kell venni. Ebből folyik, hogy nem törekedhetünk az egyéni érdekek maximális kielégítésére, ami annyit jelent, hogy a társadalom jövő érdekeit figyelmen kivül hagyjuk. A társadalom jövő érdekei megkövetelik, hogy a nemzeti jövedelem egy részét ne ma és ne fogyasztásra használjuk fel. Ezt mint minőségi kategóriát mindenki el is ismeri, de mint mennyiségi kérdés, sokkal komplikáltabb. A mi oktató- és nevelőmunkánkban is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az ellentmondásokat meg kell mutatni, de megmondva, hogy azok nem antagonisztikusak. Nincs eleve elrendelt harmónia a társadalmi, egyeni, vállalati érdek között. Törekszünk ennek kialakítására, de ezt állandóan megujuló ellentmondások között tesszük. Ha ezt nem mondjuk meg a hallgatók-