Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja

_3_ évb&n számtalanszor változtatták valamennyi országban. Általában a közgazdászoknak az a véleményük, hogy sok kérdés vár még megoldásra és tökéletes megoldásokat még nem sikerült biztositani, Azért alapkérdés, mert amikor a kapitalizmussal bizonyos összehasonlításokat végzünk, felmerül az a probléma, hogy mivel helyettesíthetjük azt a hajtóerőt, amely a kapitalizmusban az anyagi érdekeltség bizonyos rendszere következtében fennáll. Ez az anyag elsősorban az oktatás és nevelés aspektusában készült. Messzire vezetne, ha az anyagi érdekeltség különböző formáiról vitatkoznánk, azonban lényegesen lenne megállapítani, hogy tulajdonképpen három fogalmat kellene megkülönböztetni, amelyek az anyagban kissé keverednek: 1. az anyagi érdekeltség, 2. a gazdasági ösztönzés, 3. az anyagiasság. Ez a három kategória egymással ugyan összefügg, de távolról sem azonos és ha nem latjuk világosan a különbséget, helytelen következtetésekre jutunk. Anyagi érdekeltség a szocialista épités szakaszában kezdettől fogva van, illetve azóta, mióta Lenin utmutatásai alapján a vállalatok önálló elszámolásban működnek. Más kérdés, hogy az eddig megvalósított különböző formái meinyiben ösztönző hatásúak. Az anyagi érdekeltség rendszere adott időben lehet olyan, amely nem szolgálja kellőképpen a gazdasági ösztönzést és ebben az esetben van ugyan anyagi érdekeltség, de nem kellő hatékonyságú. A legnagyobb problémaja az anyagi érdekeltségnek ebben az összefüggésben, hogy hogyan lehet olyan érdekeltségi rendszert kidolgozni, amely maximálisan a gazdasági ösztönzés szolgálatába állitható anélkül, hogy káros mellék-hatásai is lennének, mint amelyekkel gyakran találkozhatunk. A harmadik kategória az anyagiasság. Nagyon világosan le kell szögezni, hogy az anyagi érdekeltség és gazdasági ösztönzés nem azonosítható az anyagiassággal. Még nem jelent anyagiasságot, ha gazdasági ösztönzés céljából az anyagi érdekeltség rendszerét alkalmazzuk. Az a körülmény, hogy az anyagi érdekeltségnek és gazdasági ösztönzésnek a problémáit pderaikusan oktatjuk, még önmagában nem hozza szükségszerűen magával azt, hogy az anyagiasságnak bizonyos jelei emiatt mutatkoznak. Egy kissé túlzottnak tartja az anyagban közölt egy-két olyan gondolatot, hogy a hallgatók húzódoznak a társadalmi munkától stb., mert aligha hiszi, ho§y ez az anyagi érdekeltség ás gazdasági ösztönzés oktatásaval állna összefüggésben; ennek más okai vannak, nem hozható igy összefüggésbe. Sőt, ilyen Összefüggésben tálalva azt a veszélyt rejti macában, Mintha nem lenne feltétlenül szükséges, hogy az oktatasban a szocializmus politikai gazdaságtanának ezt a nagyon nehpz kérdését nagyon mélyen, nagy tudományos alapossággal megvilágítva tárgyaljuk. Hogy az anyagiasságnak bizonyos jelei mutatkoznak,