Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja

-3színton a gazdasági vezetők mint az ált iluk irányított térülőt erdekeinek megszemélyesítői lépnek fel. Kétségtelen azonban, hogy ebbon az érdekeltségi láncolatban a népgazdasági, az üzemi és az egyéni személyes anyagi érdekeltségnek van döntő szerepe,,annál is inkább, mert a termelési és a területi irányi tó szervek rendszerint a hatáskörükbe tartozó vállalatok ás intézmények kollektív érdekeinek a képviselőiként szerepelnek. A szocializmusban megvan a lehetőség arra, hogy a gazdasági irányításban a vállalati ás egyéni személyes anyagi érdekeltséget, mint a gazdasági álét fejlődésének hajtóerejét a népgazdasári érdok szolgálatába állítsák, az utóbbi akár a termékek meghatározott összetételű termelésében, akár a termelés gazdaságosságában, vagy egyéb más összefüggésben jelentkezzék Is. Az üzemi és személyes érdekeltség som jelentkezik függetlenül az állami irányítás gazdasági eszközeitől ás módszereitől /pl. az áraktól, bérezési formáktól/, ezért ez utóbbiakkal a kollektív és egyéni érdekeltség tartalmilag formálható, illetőleg kalkulálása ugy befolyásolható, hogy a dolgozók egyéni és kollektív érdekeltségük 11ca 1 vezérelt tevékenysége a legmesszebbmenően alátámassza a népgazdasági érdekeket megtestesítő feladatok megvalósítását. Miért találkozunk mégis lépten-nyomon olyan jelenségekkel, amelyek arról tanúskodnak, hogy a népgazdasági, valamint a kollektív és egyéni érdekeltseg összeütközésbe kerül egymással s olyan következményeket okoz, amelyeket végső soron senki sem akar ? 1./ Egyáltalában nem könnyű feltárni s konkrétan körülihatárolni a népgazdasági érdek tartalmát. Ezt a mai körülmények között nehezíti az is, hogy áraink nem alkalmasak arra, hogy a különféle termékek termelésének gazdaságosságát többé-kevésbé pontosan kimutassuk ás összehasonlítsuk. De megemlíthetnénk azt is, hogy minduntalan találunk utalást a népgazdasági érdekre, noha míndezideig ennek átfogó kifejtése s a*n ;gyar"népgazdaságra való meghatározása még nem történt meg. 2./ Gazdasági irányításunk eszközei és módszerei a termelő üzemek számára - akar állami vállalatokról, akár termelőszövetkezetekről legyen is szó - nem közvetítik helyesen a népgazdasági érdeket. Különösen ipari vonatkozásban fordul elő, hogy gazdasági irányitásunk adott rendszerében a vállalatok érdekeltek oíyan termékek termelésében is, amelyekre nincs a termeléssel arányban álló kereslet. Ugyanakkor számos fontos keresett termékre nincs kielégítő ösztönzés. A vállalati kollektív érdekeltség mindkét esetben előtérbe kerül a népgazdasági érdekkel szemben s kisebb-nagyobb mértékben a népgazdasági fejlődés rovására érvényesül,s veszteségeket okoz a népgazdaságnak.